Jób könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	1 Soggiunse indi Giobbe, ripigliando la sua parabola, e disse:
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	2 Chi mi darà, ch'io ritorni qual era nei mesi trascorsi, come ne' giorni, in cui Dio avea la custodia di me?
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	3 Allorché il suo lume risplendeva sulla mia testa, e tralle tenebre io camminava guidato dalla sua luce.
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	4 Qual era ne' giorni di mia giovinezza allorché Dio segretamente si stava nella mia tenda.
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	5 Quando meco si stava l'Onnipotente, e attorno a me tutti i miei figli
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	6 Quand'io col burro ungeva i miei piedi, e da' massi sgorgavano rividi olio per me.
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	7 Quand'io me n'andava alla porta della città, e nella piazza mi preparavano la residenza.
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	8 In reggendomi i giovani si ritirivano, e i vecchi si alzavano, e stavano in piedi.
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	9 I principi più non fiatavano, e mettevano il dito sulle lor labbra.
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	10 I grandi rattenevan la loro voce, e la loro lingua era attaccata al palato.
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	11 Beato, diceami, chi ascoltava le mie parole, e chi mi vedea, dicea bene di me;
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	12 Perch'io liberava il povero che strideva, e il pupillo privo di difensore.
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	13 Benedizioni mandava a me colui, che stava in pericolo di perire, e al cuor della vedova io porgeva conforto.
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	14 Mi rivestii di giustizia, e della mia equità mi adornai come di manto, e di diadema.
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	15 Io fui occhio al cieco, e piede allo zoppo.
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	16 Io era il padre de' poveri, e delle cause a me ignote faceva diligentissima inquisizione.
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	17 Io spezzava le mascelle a' malvagj, e strappava lor di tra i denti la preda.
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	18 E diceva: Io morrò nel mio nido, e come la palma moltiplicherò i miei giorni.
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	19 La mia radice diffondesi lungo le acque, e la rugiada si poserà su' miei rami.
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	20 Sempre nuova sarà la mia gloria, e il mio arco sarà sempre più forte nella mia mano.
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	21 Quelli che mi ascoltavano aspettavano il mio parere, e in silenzio stavano attenti al mio consiglio.
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	22 Non ardivano di aggiunger cosa alle mie parole, e i miei discorsi cadevano a stille sopra di loro.
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	23 Ma essi aspettavano come la pioggia, e aprivano la loro bocca, come alla piova della tarda stagione.
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	24 Se qualche volta io scherzava con essi, non sei credevano, e la ilarità del mio volto non era senza il suo frutto.
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	25 Se io voleva andare tra loro, stava assiso nel primo posto, e sedendo qual re circondato di armati, era con tutto ciò il consolator degli afflitti.