Jób könyve 29
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | BIBBIA CEI 1974 |
---|---|
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt: | 1 Giobbe continuò a pronunziare le sue sentenze e disse: |
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem, | 2 Oh, potessi tornare com'ero ai mesi di un tempo, ai giorni in cui Dio mi proteggeva, |
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam; | 3 quando brillava la sua lucerna sopra il mio capo e alla sua luce camminavo in mezzo alle tenebre; |
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott, | 4 com'ero ai giorni del mio autunno, quando Dio proteggeva la mia tenda, |
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak; | 5 quando l'Onnipotente era ancora con me e i giovani mi stavano attorno; |
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott. | 6 quando mi lavavo in piedi nel latte e la roccia mi versava ruscelli d'olio! |
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek, | 7 Quando uscivo verso la porta della città e sulla piazza ponevo il mio seggio: |
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak, | 8 vedendomi, i giovani si ritiravano e i vecchi si alzavano in piedi; |
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették, | 9 i notabili sospendevano i discorsi e si mettevan la mano sulla bocca; |
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt. | 10 la voce dei capi si smorzava e la loro lingua restava fissa al palato; |
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem, | 11 con gli orecchi ascoltavano e mi dicevano felice, con gli occhi vedevano e mi rendevano testimonianza, |
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola, | 12 perché soccorrevo il povero che chiedeva aiuto, l'orfano che ne era privo. |
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam, | 13 La benedizione del morente scendeva su di me e al cuore della vedova infondevo la gioia. |
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem. | 14 Mi ero rivestito di giustizia come di un vestimento; come mantello e turbante era la mia equità. |
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának. | 15 Io ero gli occhi per il cieco, ero i piedi per lo zoppo. |
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam. | 16 Padre io ero per i poveri ed esaminavo la causa dello sconosciuto; |
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát. | 17 rompevo la mascella al perverso e dai suoi denti strappavo la preda. |
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma; | 18 Pensavo: "Spirerò nel mio nido e moltiplicherò come sabbia i miei giorni". |
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra, | 19 La mia radice avrà adito alle acque e la rugiada cadrà di notte sul mio ramo. |
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben. | 20 La mia gloria sarà sempre nuova e il mio arco si rinforzerà nella mia mano. |
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra; | 21 Mi ascoltavano in attesa fiduciosa e tacevano per udire il mio consiglio. |
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei, | 22 Dopo le mie parole non replicavano e su di loro scendevano goccia a goccia i miei detti. |
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra. | 23 Mi attendevano come si attende la pioggia e aprivano la bocca come ad acqua primaverile. |
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül. | 24 Se a loro sorridevo, non osavano crederlo, né turbavano la serenità del mio volto. |
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam. | 25 Indicavo loro la via da seguire e sedevo come capo, e vi rimanevo come un re fra i soldati o come un consolatore d'afflitti. |