Jób könyve 29
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | BIBLES DES PEUPLES |
---|---|
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt: | 1 Alors Job reprit son discours de sagesse: |
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem, | 2 Que ne puis-je revenir aux lunes d’autrefois, aux jours où Dieu veillait sur moi, |
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam; | 3 quand brillait sa lampe au dessus de ma tête et qu’à sa lumière je traversais les ténèbres! |
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott, | 4 Comme je voudrais retrouver mon âge mûr, lorsque Dieu protégeait ma tente, |
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak; | 5 lorsque le Puissant était encore avec moi, et que mes garçons se tenaient autour de moi, |
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott. | 6 lorsque mes pieds baignaient dans la crème et que l’huile pour moi ruisselait de la roche! |
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek, | 7 Quand j’allais à la Porte, au haut de la cité, j’installais mon siège sur la place. |
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak, | 8 À ma vue les jeunes s’écartaient, les personnes d’âge se mettaient debout, |
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették, | 9 les chefs interrompaient leurs discours et tenaient la main sur leur bouche; |
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt. | 10 les princes baissaient la voix et devenaient comme muets. |
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem, | 11 29:21Ils m’écoutaient et ne bronchaient pas, ils se taisaient attendant mon avis. |
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola, | 12 29:22 Quand j’avais parlé, nul ne répliquait; mon discours tombait sur eux goutte à goutte: |
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam, | 13 29:23 c’était la pluie qu’ils attendaient, l’averse de printemps qui calmait leur soif. |
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem. | 14 29:24 Si je leur souriais, ils n’osaient y croire, ils ne perdaient rien de mes signes de bonne humeur. |
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának. | 15 29:25 Je prenais la tête et leur montrais un chemin; j’étais comme le roi au milieu de ses troupes, je les menais à mon gré. |
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam. | 16 29:11 Celui qui m’écoutait me félicitait, celui qui me voyait m’approuvait. |
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát. | 17 29:12 Car je délivrais le pauvre qui appelle, l’orphelin et celui qui n’a pas d’appui. |
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma; | 18 29:13 À moi la bénédiction du désespéré! je rendais la joie au cœur de la veuve. |
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra, | 19 29:14 Je faisais de la justice mon vêtement, la droiture était mon manteau, mon turban. |
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben. | 20 29:15 J’étais les yeux de l’aveugle, et le pied du boiteux c’était encore moi. |
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra; | 21 29:16 J’étais un père pour les pauvres, je défendais la cause de l’étranger. |
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei, | 22 29:17 Je brisais les crocs du criminel, et d’entre ses dents je faisais tomber sa proie. |
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra. | 23 29:18 Aussi je pensais: “Je mourrai déjà vieux, mes jours seront nombreux comme les grains de sable. |
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül. | 24 29:19 Mes racines s’allongent vers les eaux, et sur mon feuillage la rosée se dépose. |
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam. | 25 29:20 Ma gloire, tout comme moi se garde neuve mon arc dans ma main reste vert.” |