1 רוחי חבלה ימי נזעכו קברים לי | 1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám! |
2 אם לא התלים עמדי ובהמרותם תלן עיני | 2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem. |
3 שימה נא ערבני עמך מי הוא לידי יתקע | 3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem! |
4 כי לבם צפנת משכל על כן לא תרמם | 4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül! |
5 לחלק יגיד רעים ועיני בניו תכלנה | 5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped. |
6 והצגני למשל עמים ותפת לפנים אהיה | 6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük. |
7 ותכה מכעש עיני ויצרי כצל כלם | 7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. |
8 ישמו ישרים על זאת ונקי על חנף יתערר | 8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen; |
9 ויאחז צדיק דרכו וטהר ידים יסיף אמץ | 9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik. |
10 ואולם כלם תשבו ובאו נא ולא אמצא בכם חכם | 10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek! |
11 ימי עברו זמתי נתקו מורשי לבבי | 11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték, |
12 לילה ליום ישימו אור קרוב מפני חשך | 12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok. |
13 אם אקוה שאול ביתי בחשך רפדתי יצועי | 13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat; |
14 לשחת קראתי אבי אתה אמי ואחתי לרמה | 14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem! |
15 ואיה אפו תקותי ותקותי מי ישורנה | 15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt? |
16 בדי שאל תרדנה אם יחד על עפר נחת | 16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?« |