1 Non grida ella forse la sapienza, e la prudenza non alza ella la voce? | 1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság? |
2 Nelle cime più alte, e più rilevate, lungo le pubbliche vie, ai capi delle strade ella si sta, | 2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak, |
3 Presso alle porte della città, sulle porte medesime parla ella, e dice: | 3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon: |
4 O uomini, a voi io grido, e a' figliuoli degli uomini si indirizza il mio parlare. | 4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam! |
5 Imparate, o piccoli, la prudenza, e voi stolti prestate attenzione, | 5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék! |
6 Ascoltate, mentre di cose grandi son io per discorrere, e le mie labbra si apriranno ad annunziar la giustizia. | 6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim, |
7 La mia bocca sarà organo della verità, e le mie labbra detesteranno l'empietà, | 7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja. |
8 I miei discorsi son tutti giusti, nulla è in essi di storto, o di perverso: | 8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás. |
9 Sono diritti per quei, che hanno intelligenza, e facili per quelli, che amano di imparare. | 9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt. |
10 Fate acquisto della mia disciplina, piuttosto che del denaro, e anteponete all'oro la scienza. | 10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat, |
11 Perocché la sapienza più vale, che tutte le cose più preziose, e non è da compararsi con lei qualunque cosa più cara. | 11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.« |
12 In la sapienza abito trai buoni consigli, e presiedo ai saggi pensieri. | 12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban. |
13 Il timor del Signore è odio del male: io detesto l'arroganza, e la superbia, e la via storta, e la bocca a due lingue. | 13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat. |
14 A me appartiene il consiglio, e l'equità, a me la prudenza, a me la fortezza. | 14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő! |
15 Per me regnano i regi, e i legislatori ordinano quello, che è giusto: | 15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók. |
16 Per me i principi comandano, e i giudici amministrano la giustizia. | 16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok. |
17 Io amo quei, che mi amano, e quelli, che di buon mattino si svegliano a ricercarmi, mi troveranno. | 17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak. |
18 A me appartiene la dovizia, la gloria, le ampie ricchezze, e la giustizia: | 18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség. |
19 Perocché migliore dell'oro, e delle pietre preziose è il mio frutto, e dell'argento più fino li miei prodotti. | 19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél. |
20 Nelle vie della giustizia io cammino, in mezzo ai sentieri di rettitudine, | 20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén, |
21 Per far ricchi coloro, che mi amano, e riempiere i loro tesori. | 21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat. |
22 Il Signore mi ebbe con seco nel cominciamento delle opere sue, da principio, prima che alcuna cosa creasse. | 22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. |
23 Dall'eternità ebbi io principato, e ab antico, prima che fosse fatta la terra. | 23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt. |
24 Non erano ancora gli abissi, ed io era già concepita, non iscaturivano ancora i fonti delle acque, | 24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, |
25 Non posavano ancora i monti sulla gravitante lor mole: prima delle colline era io partorita: | 25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem. |
26 Egli non avea ancor fatta la terra, né i fiumi, nè i cardini del mondo. | 26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait, |
27 Quand'egli dava ordine ai cieli io era presente; quando con certa legge, e ne' loro confini chiudeva gli abissi: | 27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé. |
28 Quand'egli lassù stabiliva l'aere, e sospendeva le sorgive delle acque: | 28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat. |
29 Quando i suoi confini fissava al mare, e dava legge alle acque, perché non oltre passassero i limiti loro; quand'ei gettava i fondamenti della terra | 29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette, |
30 Con lui era io disponendo tutte le cose, ed era ogni di mio diletto lo scherzare dinanzi a lui continuamente, | 30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor. |
31 Lo scherzare nell'universo: e mia delizia lo stare co' figliuoli degli uomini. | 31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni. |
32 Or adunque, o figliuoli, ascoltateli: Beati quelli, che battono le mie vie. | 32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat! |
33 Udite i mie documenti, e siate saggi, e non li rigettate. | 33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól! |
34 Beato l'uomo, che mi ascolta, e veglia ogni di all'ingresso delia mia casa, e sta attento sul liminare della mia porta: | 34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját, |
35 Chi mi troverà, arerà trovata la vita, e dal Signore riceverà la salute: | 35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól. |
36 Ma chi contro di me peccherà, farà torto all'anima propria. Tutti quelli, che odiano me, amano la morte. | 36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli! |