Az énekek éneke 2

¹ Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. –

² Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! –

³ Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.

⁴ Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem.

⁵ Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!

⁶ Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.

⁷ Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!

⁸ Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!

⁹ Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.

¹⁰ Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!

¹¹ Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,

¹² földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.

¹³ A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!

¹⁴ Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«

¹⁵ Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!

¹⁶ Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,

¹⁷ amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.