A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Al maestro di coro. Dei figli di Core. Maskil.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 O Dio, noi udimmo con le nostre orecchie, i nostri padri ci narrarono le gesta che compisti ai loro tempi, nei tempi antichi, tu con la tua mano!
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Spodestasti nazioni e al loro posto li piantasti; affliggesti popoli, mentre loro li rendevi numerosi.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Infatti, non s'impossessarono della terra con la forza della loro spada, né fu per loro d'aiuto il loro braccio. Ma fu la tua destra, il tuo braccio, e la luce del tuo volto, avendo tu posto in loro la tua compiacenza.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Tu sei, mio re e mio Dio, colui che disponevi le vittorie di Giacobbe.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 Con te affrontavamo i nostri nemici, con il tuo nome calpestavamo i nostri oppositori.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Infatti, nessuna fiducia ponevo nell'arco, e la mia spada non mi era d'aiuto.
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 Ma tu ci salvasti dai nostri nemici, tu umiliasti coloro che ci odiavano.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 In Dio ci gloriavamo ogni giorno, e il tuo nome lodavamo in perpetuo.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Eppure ci hai respinti, coprendoci di vergogna; non esci più in testa alle nostre schiere;
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 ci hai fatto indietreggiare davanti al nemico, e quanti ci odiano si sono caricati di preda.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Ci hai resi qual gregge da macello e ci hai dispersi in mezzo alle nazioni.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Hai barattato il tuo popolo per nulla e non ti sei arricchito con la sua vendita.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Ci hai posto qual ludibrio per i nostri vicini, oggetto di scherno e d'irrisione per quelli che ci circondano.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 Ci hai resi una favola in mezzo alle nazioni, un motivo per cui si scuote il capo, fra i popoli.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Sta la mia vergogna ogni giorno davanti a me e coperto di rossore è il mio volto,
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 all'udire colui che oltraggia e insulta, alla vista del nemico e del vendicatore.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Ci è sopraggiunto tutto questo, ma non ti avevamo dimenticato, né avevamo tradito la tua alleanza.
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 Non s'era volto indietro il nostro cuore, né dalla tua via s'erano sviati i nostri passi.
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 Ci hai colpiti in modo da ridurci a un posto di sciacalli, e hai disteso su di noi l'ombra della morte.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Se avessimo dimenticato il nome del nostro Dio, e le nostre mani avessimo teso verso un dio straniero,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 non avrebbe forse Dio scoperto tale cosa, dal momento che egli conosce i segreti del cuore?
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Sì, a causa tua siamo messi a morte tutto il giorno, e siamo trattati come gregge da macello.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Déstati, perché dormi, o Signore? Svégliati, non ci rigettare per sempre.
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 Perché nascondi il tuo volto e non ti curi della nostra miseria e afflizione?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Sì, prostrata nella polvere è l'anima nostra, aderisce fino a terra il nostro ventre.
	27 Sorgi in nostro soccorso; riscattaci per la tua misericordia.