A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Du maître de chant. Des fils de Coré. Poème.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 O Dieu, nous avons ouï de nos oreilles, nos pères nous ont raconté l'oeuvre que tu fis de leurs jours,aux jours d'autrefois,
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 et par ta main. Pour les planter, tu expulsas des nations, pour les étendre, tu malmenas des peuples;
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 ni leur épée ne conquit le pays, ni leur bras n'en fit des vainqueurs, mais ce furent ta droite et tonbras et la lumière de ta face, car tu les aimais.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 C'est toi, mon Roi, mon Dieu, qui décidais les victoires de Jacob;
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 par toi, nous enfoncions nos adversaires, par ton nom, nous piétinions nos agresseurs.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Ni dans mon arc n'était ma confiance, ni mon épée ne me fit vainqueur;
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 par toi nous vainquions nos adversaires, tu couvrais nos ennemis de honte;
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 en Dieu nous jubilions tout le jour, célébrant sans cesse ton nom.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Et pourtant, tu nous as rejetés et bafoués, tu ne sors plus avec nos armées;
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 tu nous fais reculer devant l'adversaire, nos ennemis ont pillé à coeur joie.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Comme animaux de boucherie tu nous livres et parmi les nations tu nous as dispersés;
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 tu vends ton peuple à vil prix sans t'enrichir à ce marché.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Tu fais de nous l'insulte de nos voisins, fable et risée de notre entourage;
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 tu fais de nous le proverbe des nations, hochement de tête parmi les peuples.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Tout le jour, mon déshonneur est devant moi et la honte couvre mon visage,
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 sous les clameurs d'insulte et de blasphème, au spectacle de la haine et de la vengeance.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Tout cela nous advint sans t'avoir oublié, sans avoir trahi ton alliance,
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 sans que nos coeurs soient revenus en arrière, sans que nos pas aient quitté ton sentier:
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 tu nous broyas au séjour des chacals, nous couvrant de l'ombre de la mort.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, tendu les mains vers un dieu étranger,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 est-ce que Dieu ne l'eût pas aperçu, lui qui sait les secrets du coeur?
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 C'est pour toi qu'on nous massacre tout le jour, qu'on nous traite en moutons d'abattoir.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Lève-toi, pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi, ne rejette pas jusqu'à la fin!
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 Pourquoi caches-tu ta face, oublies-tu notre oppression, notre misère?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Car notre âme est effondrée en la poussière, notre ventre est collé à la terre.
	27 Debout, viens à notre aide, rachète-nous en raison de ton amour!