A zsoltárok könyve 38
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | VULGATA |
---|---|
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül. | 1 In finem, ipsi Idithun. Canticum David. |
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban. | 2 Dixi : Custodiam vias meas : ut non delinquam in lingua mea. Posui ori meo custodiam, cum consisteret peccator adversum me. |
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik. | 3 Obmutui, et humiliatus sum, et silui a bonis ; et dolor meus renovatus est. |
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak. | 4 Concaluit cor meum intra me ; et in meditatione mea exardescet ignis. |
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám. | 5 Locutus sum in lingua mea : Notum fac mihi, Domine, finem meum, et numerum dierum meorum quis est, ut sciam quid desit mihi. |
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt. | 6 Ecce mensurabiles posuisti dies meos, et substantia mea tamquam nihilum ante te. Verumtamen universa vanitas, omnis homo vivens. |
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat. | 7 Verumtamen in imagine pertransit homo ; sed et frustra conturbatur : thesaurizat, et ignorat cui congregabit ea. |
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen. | 8 Et nunc quæ est exspectatio mea : nonne Dominus ? et substantia mea apud te est. |
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom. | 9 Ab omnibus iniquitatibus meis erue me : opprobrium insipienti dedisti me. |
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted; | 10 Obmutui, et non aperui os meum, quoniam tu fecisti ; |
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem. | 11 amove a me plagas tuas. |
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak. | 12 A fortitudine manus tuæ ego defeci in increpationibus : propter iniquitatem corripuisti hominem. Et tabescere fecisti sicut araneam animam ejus : verumtamen vane conturbatur omnis homo. |
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek. | 13 Exaudi orationem meam, Domine, et deprecationem meam ; auribus percipe lacrimas meas. Ne sileas, quoniam advena ego sum apud te, et peregrinus sicut omnes patres mei. |
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját; | 14 Remitte mihi, ut refrigerer priusquam abeam et amplius non ero. |
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában. | |
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem! | |
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.« | |
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van. | |
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt. | |
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek, | |
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem. | |
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem! | |
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm! |