A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 A Idithun, cantico di David. Io dissi: Starò attento sopra di me per non peccare colla mia lingua. Posi un freno alla mia bocca, allorché veniva in campo contro di me il peccatore.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Ammutolii, e mi umiliai, e di cose anche buone io non parlai; e il dolor mio rincrudì.
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 Si acceso dentro di me il cuor mio, e un fuoco divampò nelle mie considerazioni.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 Dissi colla mia lingua: Signore, fammi conoscere il mio fine. E qual sia il numero de' giorni miei, affinchè io sappia quel, che mi avanza.
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 Certo, che a corta misura tu hai ridotto i miei giorni, e la mia sussistenza è come un nulla dinanzi a te. Certamente mera vanità egli è ogni uomo vivente.
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 Certamente l'uomo passa come ombra: e di più si conturba senza fondamento. Tesoreggia, e non sa per chi egli metta da parte.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 E adesso la mia espettazione qual è, se non tu, o Signore, in cui è la mia sussistenza.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 Liberami da tutte le mie iniquità: tu mi hai renduto oggetto di scherno allo stolto.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Ammutolii, e non apersi la mia bocca, perche opera tua ell'è questa:
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 Rimuovi da me i tuoi flagelli.
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 Sotto la tua mano forte io venni meno quando mi correggesti: tu per ragion dell'iniquità gastigasti l'uomo. E l'anima di lui tacesti, che a guisa di ragno si consumasse: certamente indarno l'uom si conturba.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 Esaudisci la mia orazione, o Signore, e le mie suppliche: da udienza alle mie lagrime. Non istarti in silenzio, perocché forestiero, e pellegrino son io davanti te, come tutti i padri miei.
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Fa pausa con me, affinchè io abbia, refrigerio avanti ch'io me ne vada da un luogo, dove più non sarò.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!