A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 A psalm for David, for a remembrance of the sabbath.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 Rebuke me not, O Lord, in thy indignation; nor chastise me in thy wrath.
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 For thy arrows are fastened in me : and thy hand hath been strong upon me.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 There is no health in my flesh, because of thy wrath : there is no peace for my bones, because of my sins.
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 For my iniquities are gone over my head : and as a heavy burden are become heavy upon me.
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 My sores are putrified and corrupted, because of my foolishness.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 I am become miserable, and am bowed down even to the end : I walked sorrowful all the day long.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 For my loins are filled with illusions; and there is no health in my flesh.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 I am afflicted and humbled exceedingly : I roared with the groaning of my heart.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 Lord, all my desire is before thee, and my groaning is not hidden from thee.
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 My heart is troubled, my strength hath left me, and the light of my eyes itself is not with me.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 My friends and my neighbours have drawn near, and stood against me. And they that were near me stood afar off :
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 And they that sought my soul used violence. And they that sought evils to me spoke vain things, and studied deceits all the day long.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 But I, as a deaf man, heard not : and as a dumb man not opening his mouth.
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.	15 And I became as a man that heareth not : and that hath no reproofs in his mouth.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!	16 For in thee, O Lord, have I hoped : thou wilt hear me, O Lord my God.
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«	17 For I said: Lest at any time my enemies rejoice over me : and whilst my feet are moved, they speak great things against me.
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.	18 For I am ready for scourges : and my sorrow is continually before me.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.	19 For I will declare my inequity : and I will think for my sin.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,	20 But my enemies live, and are stronger that I : and they hate me wrongfully are multiplied.
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.	21 They that render evil for good, have detracted me, because I followed goodness.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!	22 Forsake me not, O Lord my God : do not thou depart from me.
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!	23 Attend unto my help, O Lord, the God of my salvation.