A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 In finem. Servo Domini ipsi David.
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Dixit injustus ut delinquat in semetipso : non est timor Dei ante oculos ejus.
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 Quoniam dolose egit in conspectu ejus, ut inveniatur iniquitas ejus ad odium.
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Verba oris ejus iniquitas, et dolus ; noluit intelligere ut bene ageret.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Iniquitatem meditatus est in cubili suo ; astitit omni viæ non bonæ : malitiam autem non odivit.
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 Domine, in cælo misericordia tua, et veritas tua usque ad nubes.
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 Justitia tua sicut montes Dei ; judicia tua abyssus multa. Homines et jumenta salvabis, Domine,
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 quemadmodum multiplicasti misericordiam tuam, Deus. Filii autem hominum in tegmine alarum tuarum sperabunt.
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 Inebriabuntur ab ubertate domus tuæ, et torrente voluptatis tuæ potabis eos :
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 quoniam apud te est fons vitæ, et in lumine tuo videbimus lumen.
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Prætende misericordiam tuam scientibus te, et justitiam tuam his qui recto sunt corde.
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 Non veniat mihi pes superbiæ, et manus peccatoris non moveat me.
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 Ibi ceciderunt qui operantur iniquitatem ; expulsi sunt, nec potuerunt stare.
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.