A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 'Di Davide.' Signore, giudica chi mi accusa, combatti chi mi combatte.
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Afferra i tuoi scudi e sorgi in mio aiuto.
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 Vibra la lancia e la scure contro chi mi insegue, dimmi: "Sono io la tua salvezza".
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Siano confusi e coperti di ignominia quelli che attentano alla mia vita; retrocedano e siano umiliati quelli che tramano la mia sventura.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Siano come pula al vento e l'angelo del Signore li incalzi;
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 la loro strada sia buia e scivolosa quando li insegue l'angelo del Signore.
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 Poiché senza motivo mi hanno teso una rete, senza motivo mi hanno scavato una fossa.
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 Li colga la bufera improvvisa, li catturi la rete che hanno tesa, siano travolti dalla tempesta.
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 Io invece esulterò nel Signore per la gioia della sua salvezza.
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 Tutte le mie ossa dicano: "Chi è come te, Signore, che liberi il debole dal più forte, il misero e il povero dal predatore?".
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Sorgevano testimoni violenti, mi interrogavano su ciò che ignoravo,
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 mi rendevano male per bene: una desolazione per la mia vita.
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 Io, quand'erano malati, vestivo di sacco, mi affliggevo col digiuno, riecheggiava nel mio petto la mia preghiera.
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.	14 Mi angustiavo come per l'amico, per il fratello, come in lutto per la madre mi prostravo nel dolore.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.	15 Ma essi godono della mia caduta, si radunano, si radunano contro di me per colpirmi all'improvviso. Mi dilaniano senza posa,
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.	16 mi mettono alla prova, scherno su scherno, contro di me digrignano i denti.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.	17 Fino a quando, Signore, starai a guardare? Libera la mia vita dalla loro violenza, dalle zanne dei leoni l'unico mio bene.
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.	18 Ti loderò nella grande assemblea, ti celebrerò in mezzo a un popolo numeroso.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.	19 Non esultino su di me i nemici bugiardi, non strizzi l'occhio chi mi odia senza motivo.
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.	20 Poiché essi non parlano di pace, contro gli umili della terra tramano inganni.
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«	21 Spalancano contro di me la loro bocca; dicono con scherno: "Abbiamo visto con i nostri occhi!".
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!	22 Signore, tu hai visto, non tacere; Dio, da me non stare lontano.
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!	23 Dèstati, svègliati per il mio giudizio, per la mia causa, Signore mio Dio.
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,	24 Giudicami secondo la tua giustizia, Signore mio Dio, e di me non abbiano a gioire.
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«	25 Non pensino in cuor loro: "Siamo soddisfatti!". Non dicano: "Lo abbiamo divorato".
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.	26 Sia confuso e svergognato chi gode della mia sventura, sia coperto di vergogna e d'ignominia chi mi insulta.
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«	27 Esulti e gioisca chi ama il mio diritto, dica sempre: "Grande è il Signore che vuole la pace del suo servo".
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.	28 La mia lingua celebrerà la tua giustizia, canterà la tua lode per sempre.