A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 (Per la fine. Dello stesso David servo del Signore).
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Disse l'empio dentro se stesso di fare il male: non v'è timor di Dio dinanzi agli occhi suoi.
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 Agisce con frode nel cospetto di lui, in modo che la sua iniquità diventi odiosa.
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Le parole della sua bocca sono ingiustizia e inganno, non ha voluto capire di fare il bene.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Nel suo letto medita l'iniquità, si ferma in ogni via non buona, non ha in orrore alcun male.
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 Signore, la tua misericordia giunge fino al cielo, e la tua fedeltà fino alle nubi.
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 La tua giustizia è come le montagne di Dio, i tuoi giudizi sono immenso abisso; uomini e bestie tu conservi, o Signore.
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 Quanto è grande la tua misericordia, o Dio! I figli degli uomini son sicuri all'ombra delle tue ali.
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 Sono inebriati dall'abbondanza della tua casa; li abbeveri al torrente delle tue delizie.
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 Presso di te è la fonte della vita, è per la luce che vediamo la luce.
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Continua la tua misericordia sopra quelli che ti conoscono, e la tua giustizia a favore dei retti di cuore.
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 Non venga contro di me il piede del superbo, nè giunga a cacciarmi la mano del peccatore.
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 Ecco, son caduti gli operatori d'iniquità, son cacciati, senza potersi rialzare.
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.