A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 De David. Combate, Señor, a los que me atacan, pelea contra los que me hacen la guerra.
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Toma el escudo y el broquel, levántate y ven en mi ayuda;
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 empuña la lanza y la jabalina para enfrentar a mis perseguidores; dime: «Yo soy tu salvación».
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Que sufran una derrota humillante los que intentan quitarme la vida; que vuelvan la espalda confundidos los que traman mi perdición.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Que sean como la paja ante el viento, mientras el Angel del Señor los arrastra;
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 que su camino sea oscuro y resbaladizo, mientras el Angel del Señor los persigue.
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 Porque me tendieron sus redes sin motivo y me cavaron una fosa mortal:
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 ¡que los sorprenda un desastre imprevisto; que sean atrapados por sus propias redes, y caigan en la fosa que ellos mismos cavaron!
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 Pero yo me alegraré en el Señor, me regocijaré por su victoria;
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 todo mi ser proclamará: «Señor, no hay nadie igual a ti; tú libras al débil de las manos del más fuerte, y al pobre, de aquel que lo despoja».
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Se presentan contra mí testigos falsos; me piden cuenta de cosas que ignoro;
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 me devuelven mal por bien, dejando mi alma desolada.
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 Yo, en cambio, cuando ellos estaban enfermos, me cubría con ropas de penitente, afligía mi alma con ayunos y oraba con la cabeza inclinada.
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.	14 Ellos eran para mí como un amigo o un hermano, y yo andaba triste y abatido, como quien llora la muerte de su madre.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.	15 Pero cuando tropecé ellos se alegraron, se juntaron todos contra mí y me golpearon sorpresivamente; me desgarraban sin cesar,
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.	16 se burlaban de mí con crueldad y rechinaban contra mí sus dientes.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.	17 Señor, ¿cuánto tiempo vas a tolerarlo? Líbrame de los animales rugientes, salva mi vida de los leones;
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.	18 y te daré gracias en la gran asamblea, te alabaré en medio de una multitud.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.	19 ¡Que no canten victoria mis enemigos traicioneros, ni se guiñen el ojo los que me odian sin motivo!
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.	20 Ellos no hablan de paz, sino que atacan a los oprimidos de la tierra; traman planes engañosos
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«	21 y se ríen de mí a carcajadas, diciendo: «Lo hemos visto con nuestros propios ojos».
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!	22 Tú también lo has visto, Señor, no te calles; no te quedes lejos de mí, Señor;
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!	23 ¡despiértate, levántate, Dios mío, Señor mío, defiende mi causa!
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,	24 Júzgame según tu justicia, Señor; Dios mío, que no canten victoria sobre mí;
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«	25 que no piensen: «Se cumplió nuestro deseo», ni digan: «Lo hemos devorado».
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.	26 Que sufran una derrota humillante los que se alegran de mi desgracia; que se cubran de confusión y de vergüenza los que se envalentonan contra mí.
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«	27 Canten, en cambio, y alégrense, los que desean mi triunfo; los que desean mi felicidad, repitan siempre: «¡Qué grande es el Señor que en la paz de su siervo se complace!».
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.	28 Entonces mi lengua pregonará tu justicia, y cada día proclamaré tu alabanza.