A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 Di Davide. Scendi in giudizio, o Signore, contro quelli che mi accusano; combatti contro quelli che mi avversano.
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Impugna lo scudo e la corazza e sorgi in mia difesa.
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 Brandisci la lancia e sbarra il passo di fronte a quelli che m'inseguono. Di' all'anima mia: "Sono io la tua salvezza!".
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Restino confusi e coperti di vergogna quelli che cercano l'anima mia; indietreggino disfatti quanti tramano la mia rovina.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Siano come pula davanti al vento, scacciati dall'angelo del Signore.
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 Tenebrosa e scivolosa sia la loro via, incalzati dall'angelo del Signore.
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 Poiché senza motivo la loro rete hanno teso per me, senza motivo la fossa hanno scavato per l'anima mia.
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 Rovina inattesa lo colga, la rete che egli ha teso lo prenda, cada in essa con rovina.
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 Ma l'anima mia esulterà nel Signore, giubilerà della sua salvezza.
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 Tutte le mie ossa diranno: "Chi è come te, o Signore, che liberi il misero da chi è più forte di lui, e il povero da colui che lo rapina?".
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Stanno sorgendo testimoni di nequizia, mi chiedono conto di ciò che ignoro;
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 mi ripagano con il male in luogo del bene. Desolazione per l'anima mia!
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 Io, invece, nella loro infermità mi vestivo di sacco, affliggevo nel digiuno l'anima mia, echeggiava nel mio seno la mia preghiera
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.	14 come per un compagno, come per un fratello. Sono andato in giro come chi è in lutto per la propria madre, triste, a capo chino.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.	15 Ma al mio vacillare hanno gioito e si son radunati, contro di me si son radunati; stranieri che non conoscevo hanno fatto scempio di me senza sosta.
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.	16 Mi tentano, mi deridono, digrignando contro di me i loro denti.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.	17 Fino a quando, o Signore, rimarrai a guardare? Strappa la mia anima da belve ruggenti, da leoncelli me desolato.
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.	18 Ti celebrerò nella grande assemblea, e ti loderò fra popolo numeroso.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.	19 Non si rallegrino su di me i miei nemici menzogneri e non strizzino l'occhio quanti mi odiano senza ragione.
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.	20 Sì, essi non parlano di pace e contro i pacifici della terra piani di perfidia essi stanno tramando;
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«	21 spalancano contro di me la loro bocca e dicono: "Ah, ah! Ha visto il nostro occhio".
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!	22 Tu hai visto, o Signore, non restartene muto; o Signore, non rimanere lontano da me.
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!	23 Déstati, mio Dio, per il mio giudizio; sorgi, o Signore, per la mia causa.
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,	24 Giudicami secondo la mia giustizia, o Signore mio Dio. Non si rallegrino su di me.
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«	25 Non dicano nei loro cuori: "E' questa la nostra brama!". Non dicano: "L'abbiamo sopraffatto!".
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.	26 Siano confusi tutti insieme e coperti di vergogna quanti s'allietano del mio male; di rossore si vestano e d'ignominia quanti su di me s'insuperbiscono.
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«	27 Giubilino e si rallegrino invece quelli che amano la mia giustizia; possano dire sempre: "Sia magnificato il Signore che si prende cura della pace del suo servo!".
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.	28 La mia lingua proclamerà la tua giustizia, tutto il giorno la tua lode.