A zsoltárok könyve 32
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | BIBLIA |
---|---|
1 Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. | 1 De David. Poema. ¡Dichoso el que es perdonado de su culpa, y le queda cubierto su pecado! |
2 Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. | 2 Dichoso el hombre a quien Yahveh no le cuenta el delito, y en cuyo espíritu no hay fraude. |
3 Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. | 3 Cuando yo me callaba, se sumían mis huesos en mi rugir de cada día, |
4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. | 4 mientras pesaba, día y noche, tu mano sobre mí; mi corazón se alteraba como un campo en los ardores del estío. Pausa. |
5 Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.« És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. | 5 Mi pecado te reconocí, y no oculté mi culpa; dije: «Me confesaré a Yahveh de mis rebeldías». Y tú absolviste mi culpa, perdonaste mi pecado. Pausa. |
6 Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. | 6 Por eso te suplica todo el que te ama en la hora de la angustia. Y aunque las muchas aguas se desborden, no le alcanzarán. |
7 Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. | 7 Tú eres un cobijo para mí, de la angustia me guardas, estás en torno a mí para salvarme. Pausa. |
8 Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. | 8 Voy a instruirte, a mostrarte el camino a seguir; fijos en ti los ojos, seré tu consejero. |
9 Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. | 9 No seas cual caballo o mulo sin sentido, rienda y freno hace falta para domar su brío, si no, no se te acercan. |
10 Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. | 10 Copiosas son las penas del impío, al que confía en Yahveh el amor le envuelve. |
11 Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek! | 11 ¡Alegraos en Yahveh, oh justos, exultad, gritad de gozo, todos los de recto corazón! |