Jób könyve 26

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Rispose Iob, e disse:
2 »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?	2 Di chi se' tu posto in adiutorio? or (perchè) alli miseri? e sostenti lo braccio (loro) a colui che non è forte?
3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?	3 A chi desti lo consiglio? forse che a colui che non ha sapienza, e la providenza tua hai dimostrato esser molta.
4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?	4 Chi volesti ammaestrare? Forse colui che fece la vita?
5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;	5 Ecco li giganti piagnono sotto le acque, e coloro che àbitano con loro.
6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,	6 Ignudo è l' inferno dinanzi a lui, e niuno coprimento è alla perdizione.
7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,	7 Il quale estende lo vento aquilonare sopra lo vôto, e appicca la terra sopra nulla.
8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,	8 Il quale lega l'acque sopra i nuvoli, accid che non rompano parimente (da ogni parte e vengano) di sotto.
9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,	9 Il quale tiene lo volto del suo trono, e spande sopra quello la sua nebbia.
10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.	10 Intorniò lo termine colle acque, insino che finiscano la luce e le tenebre.
11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.	11 Le colonne del cielo tremono, e spaventaronsi alla sua volontade.
12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,	12 Nella fortezza sua repentemente li mari sono raunati, e la sua prudenza percosse lo superbo.
13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.	13 Lo spirito suo ornò li (suoi) cieli; e suavemente conducendo, la sua mano tradusse lo serpente tortuoso.
14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«	14 Ecco, queste cose dette sono dalla parte delle sue vie; e conciosiacosa che a pena una piccola stilla del suo sermone abbiamo udita, chi potrà riguardare allo tuono della sua grandezza?