Jób könyve 26

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Allora Giobbe prese la parola e disse:
2 »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?	2 "Quanto aiuto hai prestato al debole, e come hai soccorso il braccio senza vigore!
3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?	3 Come hai consigliato l'ignorante, e quanta sagacità hai dimostrato!
4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?	4 A chi hai rivolto le tue parole e da chi viene l'ispirazione che emana da te?
5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;	5 I morti tremano sotto terra, come pure le acque e i loro abitanti.
6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,	6 Gli inferi sono scoperti davanti a lui, e il regno della morte non ha velo.
7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,	7 Egli distende il settentrione sul vuoto e tiene sospesa la terra sul nulla.
8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,	8 Rinchiude le acque nelle nubi, senza che queste si squarcino sotto il peso.
9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,	9 Copre la vista del suo trono, stendendo su di esso la sua nube.
10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.	10 Traccia un cerchio sulla superficie delle acque fino al confine tra la luce e le tenebre.
11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.	11 Le colonne del cielo si scuotono e fremono alla sua minaccia.
12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,	12 Con la sua forza sconvolge il mare, con la sua intelligenza sfracella Raab.
13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.	13 Al suo soffio i cieli si rasserenano; la sua mano trafigge il serpente tortuoso.
14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«	14 Queste non sono che le frange delle sue opere; quanto lieve è il sussurro che noi percepiamo! Chi potrà comprendere il tuono della sua potenza?".