Salmi 35

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di Davide O SIGNORE, contendi con quelli che contendono meco; Guerreggia con quelli che guerreggiano meco.	1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
2 Prendi lo scudo e la targa; E levati in mio aiuto.	2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!
3 E trai fuori la lancia, e serra il passo a quelli che mi perseguitano; Di’ all’anima mia: Io son la tua salute.	3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«
4 Sien confusi e svergognati quelli che cercano l’anima mia; Voltin le spalle, e sieno svergognati Quelli che macchinano del male contro a me.	4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!
5 Sien come pula al vento, E caccili l’Angelo del Signore.	5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:
6 Sia la via loro tutta tenebre, e sdruccioli; E perseguali l’Angelo del Signore.	6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!
7 Perciocchè senza cagione hanno fatta una fossa nascosta, Per tendervi la lor rete; Senza cagione l’hanno cavata all’anima mia.	7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.
8 Venga loro una sprovveduta ruina, E sieno presi colla lor propria rete che hanno tesa di nascosto, E cadano nella ruina che mi hanno apparecchiata.	8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!
9 Allora l’anima mia festeggerà nel Signore, E si rallegrerà nella sua salute.	9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.
10 Tutte le ossa mie diranno: O Signore, chi è pari a te, Che riscuoti il povero afflitto da chi è più forte di lui; Il povero afflitto, e il bisognoso, da chi lo spoglia?	10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«
11 Falsi testimoni si levano; Mi domandano cose, delle quali non so nulla.	11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.
12 Mi rendono male per bene; Rendono sconforto all’anima mia.	12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.
13 E pure io, quando essi erano infermi, mi vestiva d’un cilicio. Ed affliggeva l’anima mia col digiuno, E la mia orazione mi ritornava in seno.	13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.
14 Io andava attorno, come se fosse stato per un mio amico, ovver fratello; Io andava chino, e vestito a bruno, Come uno che faccia cordoglio di sua madre.	14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15 Ma quando io son zoppicato, essi se ne son rallegrati, E si sono adunati insieme; Gente da nulla si è adunata contro a me, senza che io lo sapessi; Mi hanno lacerato, senza mai restare;	15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16 Insieme con profani beffatori giocolari, Digrignando i denti contro di me	16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
17 O Signore, infino a quando vedrai queste cose? Ritrai l’anima mia dalle ruine loro, L’unica mia d’infra i leoncelli.	17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18 Io ti celebrerò in gran raunanza; Io ti loderò in mezzo d’un gran popolo.	18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19 Non rallegrinsi di me quelli che mi son nemici a torto; Non ammicchino con gli occhi quelli che mi odiano senza cagione.	19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20 Perciocchè non parlano giammai di pace; Anzi macchinano frodi contro a’ pacifici della terra.	20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21 Ed allargano la lor bocca contro a me, E dicono: Eia, Eia! l’occhio nostro ha pur veduto quello che desideravamo.	21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22 O Signore, tu hai vedute queste cose; non tacere; O Signore, non allontanarti da me.	22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
23 Risvegliati, e destati, per farmi ragione; Dio mio, e Signor mio, risvegliati per difendere la mia causa.	23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24 O Signore Iddio mio, giudicami secondo la tua giustizia, E fa’ ch’essi non si rallegrino di me;	24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
25 E non dicano nel cuor loro: Ehi! anima nostra; E non dicano: Noi l’abbiamo trangugiato.	25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26 Sieno svergognati e confusi tutti quanti Quelli che si rallegrano del mio male; Sieno vestiti di vergogna e di vituperio Quelli che si magnificano contro a me.	26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
27 Cantino, e rallegrinsi Quelli che hanno buona affezione alla mia giustizia; E dicano del continuo: Magnificato sia il Signore, Che vuole la pace del suo servitore.	27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
28 E la mia lingua risonerà la tua giustizia E la tua laude, tuttodì	28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.