Proverbios 5

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Hijo mío, atiende a mi sabiduría, inclina tu oído a mi inteligencia,	1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,
2 para que guardes la debida discreción y tus labios conserven la ciencia.	2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,
3 Porque los labios de la mujer ajena destilan miel y su paladar en más suave que el aceite,	3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,
4 pero al final, ella es amarga como el ajenjo, cortante como una espada de doble filo.	4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5 Sus pies descienden a la Muerte, sus pasos se precipitan en el Abismo;	5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,
6 ella no tiene en cuenta el sendero de la vida, va errante sin saber adonde.	6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.
7 Por eso, hijos, escúchenme y no se aparten de las palabras de mi boca.	7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!
8 Aleja de ella tu camino y no te acerques a la entrada de su casa,	8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,
9 no sea que entregues a otros tu honor y tus años, a un hombre cruel;	9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,
10 que gente extraña se sacie con tu fuerza y tus trabajos vayan a parar a casa ajena,	10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,
11 y que al fin tengas que gemir, cuando estén consumidos tu cuerpo y tu carne.	11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:
12 Entonces dirás, «¿Cómo aborrecí la instrucción y mi corazón despreció las advertencias?	12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?
13 Yo no escuché la voz de mis maestros ni atendí a los que me enseñaban.	13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!
14 Faltó poco para que estuviera en el colmo de la desgracia, en medio de la asamblea y de la comunidad».	14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«
15 Bebe el agua de tu cisterna y la que fluye de tu propio pozo.	15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!
16 Que tus fuentes no se dispersen hacia afuera ni tus corrientes de agua, por las calles.	16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?
17 Que ellas sean para ti solo y que no haya extraños junto a ti.	17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.
18 ¡Bendita sea tu fuente, y encuentra tu alegría en la mujer de tu juventud,	18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!
19 cierva amable, graciosa gacela! Que en todo tiempo te embriaguen sus amores y estés siempre prendado de su afecto.	19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!
20 Hijo mío, ¿por qué te dejarás prendar por la mujer ajena y abrazarás los pechos de una extraña?	20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?
21 Los caminos del hombre están bajo la mirada del Señor y él tiene en cuenta todos sus senderos.	21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!
22 El malvado será presa de sus propias faltas y quedará atrapado en los lazos de su pecado.	22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,
23 Morirá por falta de instrucción y se extraviará por su gran necedad.	23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!