Evangélium Lukács szerint 20

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Miqra 'al pi ha-Mesorah
¹ Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,	¹ וַיְהִי הַיּוֹם וְהוּא מְלַמֵּד אֶת־הָעָם בַּמִּקְדָּשׁ וּמְבַשֵּׂר וַיִּגְּשׁוּ הַכֹּהֲנִים וְהַסּוֹפְרִים עִם־הַזְּקֵנִים
² és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«	² וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו אֱמָר־נָא לָנוּ בְּאֵיזוֹ רְשׁוּת אַתָּה עֹשֶׂה אֶת־אֵלֶּה אוֹ מִי הוּא הַנֹּתֵן לְךָ אֶת־הָרְשׁוּת הַזֹּאת
³ Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,	³ וַיַּעַן וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם אַף־אֲנִי אֶשְׁאָלְכֶם דָּבָר וְאִמְרוּ לִי
⁴ János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?«	⁴ טְבִילַת יוֹחָנָן הֲמִן־הַשָּׁמַיִם הָיָתָה אִם־מִבְּנֵי אָדָם
⁵ Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’	⁵ וַיַּחְשְׁבוּ בְלִבָּם לֵאמֹר אִם־נֹאמַר מִן־הַשָּׁמַיִם וְאָמַר לָמָּה זֶּה לֹא הֶאֱמַנְתֶּם לוֹ
⁶ Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«	⁶ וְאִם־נֹאמַר מִבְּנֵי אָדָם וּסְקָלֻנוּ כָּל־הָעָם בְּעָמְדָם עַל־דַּעְתָּם כִּי יוֹחָנָן נָבִיא הָיָה
⁷ Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.	⁷ וַיַּעֲנוּ לֹא יָדַעְנוּ מֵאָיִן
⁸ Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«	⁸ וַיֹּאמֶר יֵשׁוּעַ אֲלֵיהֶם גַּם־אֲנִי לֹא אֹמַר לָכֶם בְּאֵיזוֹ רְשׁוּת אֲנִי עֹשֶׂה אֵלֶּה
⁹ A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.	⁹ וַיָּחֶל לְדַבֵּר אֶל־הָעָם אֶת־הַמָּשָׁל הַזֶּה אִישׁ אֶחָד נָטַע כֶּרֶם וַיִּתֵּן אֹתוֹ אֶל־כֹּרְמִים וַיֵּלֶךְ בְּדֶרֶךְ מֵרָחוֹק לְיָמִים רַבִּים
¹⁰ Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.	¹⁰ וְלַמּוֹעֵד שָׁלַח עֶבֶד אֶל־הַכֹּרְמִים לָתֶת־לוֹ מִפְּרִי הַכָּרֶם וְהַכֹּרְמִים הִכֻּהוּ וַיְשַׁלְּחֻהוּ רֵיקָם
¹¹ Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.	¹¹ וַיֹּסֶף שְׁלֹחַ עֶבֶד אַחֵר וַיַּכּוּ גַם־אֹתוֹ וַיְחָרְפֻהוּ וַיְשַׁלְּחֻהוּ רֵיקָם
¹² Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.	¹² וַיֹּסֶף לִשְׁלֹחַ שְׁלִישִׁי וְגַם־אֹתוֹ פָצְעוּ וַיְגָרְשֻׁהוּ וַיִּדְחָפֻהוּ חוּצָה
¹³ Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’	¹³ וַיֹּאמֶר בַּעַל־הַכֶּרֶם מָה־אֶעֱשֶׂה אֶשְׁלְחָה אֶת־בְּנִי אֶת־יְדִידִי כִּרְאוֹתָם אוֹתוֹ אוּלַי יָגוּרוּ מִפָּנָיו
¹⁴ A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’	¹⁴ וְכִרְאוֹת אֹתוֹ הַכֹּרְמִים נוֹעֲצוּ יַחְדָּו לֵאמֹר זֶה הוּא הַיּוֹרֵשׁ לְכוּ וְנַהַרְגֵהוּ וּתְהִי־לָנוּ הַיְרֻשָּׁה
¹⁵ Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?	¹⁵ וַיְגָרְשׁוּ אוֹתוֹ אֶל־מִחוּץ לַכֶּרֶם וַיַּהַרְגֻהוּ וְעַתָּה מַה־יַּעֲשֶׂה לָהֶם בַּעַל־הַכָּרֶם
¹⁶ Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«	¹⁶ יָבוֹא וִיאַבֵּד אֶת־הַכֹּרְמִים הָאֵלֶּה וְיִתֵּן אֶת־הַכֶּרֶם לַאֲחֵרִים וַיְהִי כְּשָׁמְעָם וַיֹּאמְרוּ חָלִילָה מִהְיוֹת כָּזֹאת
¹⁷ Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’?	¹⁷ וַיַּבֶּט־בָּם וַיֹּאמַר וּמָה הוּא זֶה הַכָּתוּב אֶבֶן מָאֲסוּ הַבּוֹנִים הָיְתָה לְרֹאשׁ פִּנָּה
¹⁸ Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«	¹⁸ כֹּל הַנֹּפֵל עַל־הָאֶבֶן הַהִיא יִשָּׁבֵר וְאֵת אֲשֶׁר תִּפֹּל עָלָיו תִּשְׁחָקֵהוּ
¹⁹ Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.	¹⁹ וַיְבַקְשׁוּ הַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וְהַסּוֹפְרִים לִשְׁלֹחַ־בּוֹ אֶת־יָדָם בָּעֵת הַהִיא וַיִּירְאוּ מִפְּנֵי הָעָם כִּי יָדְעוּ אֲשֶׁר עֲלֵיהֶם דִּבֶּר אֶת־הַמָּשָׁל הַזֶּה
²⁰ Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.	²⁰ וַיֶּאֶרְבוּ־לוֹ וַיִּשְׁלְחוּ מְאָרְבִים וְהֵם נִדְמוּ כְצַדִּיקִים לְמַעַן יִלְכְּדוּ אוֹתוֹ בְּדָבָר לְהַסְגִּירוֹ אֶל־הַמַּלְכוּת וְאֶל־יַד הַנְּצִיב
²¹ Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.	²¹ וַיִּשְׁאָלֻהוּ לֵאמֹר רַבִּי יָדַעְנוּ כִּי נְכוֹנָה תְּדַבֵּר וּתְלַמֵּד וְלֹא־תִשָּׂא פָנִים כִּי בֶאֱמֶת מוֹרֶה אַתָּה אֶת־דֶּרֶךְ אֱלֹהִים
²² Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«	²² הֲמֻתָּר לָנוּ לָתֶת־מַס אֶל־הַקֵּיסָר אִם־לֹא
²³ Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:	²³ וַיַּכֵּר אֶת־נִכְלֵיהֶם וַיֹּאמֶר לָהֶם
²⁴ »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«	²⁴ מַה־תְּנַסּוּנִי הַרְאוּנִי דִּינָר שֶׁל־מִי הַדְּמוּת וְהַכָּתוּב אֲשֶׁר עָלָיו וַיַּעֲנוּ וַיֹּאמְרוּ שֶׁל־הַקֵּיסָר
²⁵ Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«	²⁵ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם לָכֵן תְּנוּ לַקֵּיסַר אֶת־אֲשֶׁר לַקֵּיסָר וְלֵאלֹהִים אֶת־אֲשֶׁר לֵאלֹהִים
²⁶ Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.	²⁶ וְלֹא יָכְלוּ לְלָכְדוֹ בְדָבָר לִפְנֵי הָעָם וַיִּתְמְהוּ עַל־מַעֲנֵהוּ וַיַּחֲרִישׁוּ
²⁷ Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:	²⁷ וַיִּקְרְבוּ אֲנָשִׁים מִן־הַצַּדּוּקִים הַכֹּפְרִים בִּתְחִיַּת הַמֵּתִים וַיִּשְׁאָלֻהוּ לֵאמֹר
²⁸ »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének .	²⁸ מוֹרֶה משֶׁה כָּתַב לָנוּ כִּי יָמוּת אָח בַּעַל אִשָּׁה וּבָנִים אֵין־לוֹ וְלָקַח אָחִיו אֶת־אִשְׁתּוֹ וְהֵקִים זֶרַע לְאָחִיו
²⁹ Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.	²⁹ וְהִנֵּה הָיוּ שִׁבְעָה אַחִים וְהָרִאשׁוֹן לָקַח אִשָּׁה וַיָּמָת בְּלֹא־בָנִים
³⁰ Előbb a második,	³⁰ וַיִּקַּח אֹתָהּ הַשֵּׁנִי וַיָּמָת גַּם־הוּא בְּלֹא־בָנִים
³¹ majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.	³¹ וַיִּקַּח אֹתָהּ הַשְּׁלִישִׁי וְכָכָה עָשֹוּ אַף־הַשִּׁבְעָה וְלֹא־הִנִּיחוּ בָנִים וַיָּמוּתוּ
³² Végül meghalt az asszony is.	³² וּבָאַחֲרוֹנָה מֵתָה גַם־הָאִשָּׁה
³³ A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«	³³ וְהִנֵּה בִּתְחִיַּת הַמֵּתִים לְמִי מֵהֶם תִּהְיֶה לְאִשָּׁה כִּי־הָיְתָה אִשָּׁה לַשִּׁבְעָה
³⁴ Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.	³⁴ וַיַּעַן יֵשׁוּעַ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם בְּנֵי הָעוֹלָם הַזֶּה יִשְׂאוּ נָשִׁים וְתִנָּשֶׂאנָה
³⁵ Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,	³⁵ וְהַזֹּכִים לִנְחֹל אֶת־הָעוֹלָם הַבָּא וְאֵת תְּחִיַּת הַמֵּתִים לֹא־יִשְׂאוּ נָשִׁים וְלֹא תִנָּשֶׂאנָה
³⁶ hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.	³⁶ כִּי לֹא־יוּכְלוּ עוֹד לָמוּת כִּי שָׁוִים הֵם לַמַּלְאָכִים וּבְנֵי אֱלֹהִים הֵמָּה בִּהְיוֹתָם בְּנֵי הַתְּקוּמָה
³⁷ Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta.	³⁷ וְגַם־משֶׁה רָמַז בַּסְּנֶה כִּי יָקוּמוּ הַמֵּתִים בְּקָרְאוֹ אֶת־יְהוָֹה אֱלֹהֵי אַבְרָהָם אֱלֹהֵי יִצְחָק וֵאלֹהֵי יַעֲקֹב
³⁸ Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«	³⁸ וְהָאֱלֹהִים אֵינֶנּוּ אֱלֹהֵי הַמֵּתִים כִּי אִם־אֱלֹהֵי הַחַיִּים כִּי כֻלָּם חַיִּים לוֹ
³⁹ Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«	³⁹ וַיַּעֲנוּ מִן־הַסּוֹפְרִים רַבִּי יָפֶה דִבַּרְתָּ
⁴⁰ És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.	⁴⁰ וְלֹא־עָרְבוּ עוֹד אֶת־לִבָּם לִשְׁאֹל אוֹתוֹ דָּבָר
⁴¹ Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,	⁴¹ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם אֵיךְ יֹאמְרוּ עַל־הַמָּשִׁיחַ כִּי הוּא בֶּן־דָּוִד
⁴² amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,	⁴² וְהוּא־דָוִד אָמַר בְּסֵפֶר תְּהִלִּים נְאֻם־יְהוָֹה לַאדֹנִי שֵׁב לִימִינִי
⁴³ míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’	⁴³ עַד־אָשִׁית אֹיְבֶיךָ הֲדֹם לְרַגְלֶיךָ
⁴⁴ Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«	⁴⁴ הִנֵּה דָּוִד קֹרֵא לוֹ אָדוֹן וְאֵיךְ הוּא בְנוֹ
⁴⁵ Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:	⁴⁵ וַיֹּאמֶר אֶל־תַּלְמִידָיו בְּאָזְנֵי כָּל־הָעָם
⁴⁶ »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.	⁴⁶ הִזָּהֲרוּ מִן־הַסּוֹפְרִים הַחֲפֵצִים לְהִתְהַלֵּךְ עֲטוּפֵי טַלִּית וְאֹהֲבִים אֶת־שֶׁאֱלוֹת שְׁלוֹמָם בַּשְּׁוָקִים וְאֶת־מוֹשְׁבֵי הָרֹאשׁ בְּבָתֵּי הַכְּנֵסִיּוֹת וְאֶת־הֲסִבּוֹת הָרֹאשׁ בַּסְּעוּדוֹת
⁴⁷ Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«	⁴⁷ הַבֹּלְעִים אֶת־בָּתֵּי הָאַלְמָנוֹת וּמַאֲרִיכִים תְּפִלָּתָם לְמַרְאֵה עֵינָיִם הֵמָּה מִשְׁפָּט עַל־יֶתֶר יִקָּחוּ

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati