Sirák fiának könyve 24

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51
Libro non riconosciuto. Prova con un'abbreviazione valida (es. Gen, Es, Gv, Sal).
Versetti esaminati

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta Nova Vulgata
1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében.1 Laus sapientiae.
Sapientia laudabit animam suam et in Deo honorabitur
et in medio populi sui gloriabitur
2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt.2 et in ecclesia Altissimi aperiet os suum
et in conspectu virtutis illius gloriabitur
3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében,3 et in medio populi sui exaltabitur
et in plenitudine sancta admirabitur
4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól:4 et in multitudine electorum habebit laudem
et inter benedictos benedicetur dicens:
5 »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;5 “ Ego ex ore Altissimi prodivi,
primogenita ante omnem creaturam.
6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet.6 Ego feci in caelis, ut oriretur lumen indeficiens,
et sicut nebula texi omnem terram.
7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll.7 Ego in altissimis habitavi,
et thronus meus in columna nubis.
8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe;8 Gyrum caeli circuivi sola
et in profundum abyssi ambulavi,
9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol.9 in fluctibus maris et in omni terra steti
10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,10 et in omni populo et in omni gente primatum habui
11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.11 et omnium excellentium et humilium corda virtute calcavi.
In his omnibus requiem quaesivi:
cuius in hereditate morabor?
12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,12 Tunc praecepit et dixit mihi Creator omnium,
et, qui creavit me, quietem dedit tabernaculo meo
13 és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!’13 et dixit mihi: “In Iacob inhabita et in Israel hereditare
et in electis meis mitte radices”.
14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,14 Ab initio ante saecula creata sum
et usque ad futurum saeculum non desinam.
15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.15 Et in tabernaculo sancto coram ipso ministravi,
et sic in Sion firmata sum
et in civitate similiter dilecta requievi,
et in Ierusalem potestas mea.
16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.16 Et radicavi in populo honorificato
et in parte Domini, in hereditate illius,
et in plenitudine sanctorum detentio mea.
17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén.17 Quasi cedrus exaltata sum in Libano,
et quasi cupressus in montibus Hermon.
18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban,18 Quasi palma exaltata sum in Engaddi,
et quasi plantatio rosae in Iericho.
19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.19 Quasi oliva speciosa in campis,
et quasi platanus exaltata sum iuxta aquam in plateis.
20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,20 Sicut cinnamomum et balsamum aromatizans odorem dedi;
quasi myrrha electa dedi suavitatem odoris.
21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé.21 Et quasi storax et galbanus et ungula et gutta,
et quasi libani vapor in tabernaculo.
22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek.22 Ego quasi terebinthus extendi ramos meos,
et rami mei rami honoris et gratiae.
23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.23 Ego quasi vitis germinavi gratiam,
et flores mei fructus honoris et honestatis.
24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.24 Ego mater pulchrae dilectionis et timoris
et agnitionis et sanctae spei.
25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.25 In me gratia omnis viae et veritatis,
in me omnis spes vitae et virtutis.
26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel,26 Transite ad me, omnes, qui concupiscitis me,
et a generationibus meis implemini.
27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!27 Doctrina enim mea super mel dulcis, et hereditas mea super mel et favum;
28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.28 memoria mea in generationes saeculorum.
29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak,29 Qui edunt me, adhuc esurient;
et, qui bibunt me, adhuc sitient.
30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.30 Qui audit me, non confundetur;
et, qui operantur in me, non peccabunt:
31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«31 qui elucidant me, vitam aeternam habebunt ”.
32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,32 Haec omnia liber testamenti Altissimi,
33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.33 lex, quam mandavit nobis Moyses,
hereditas domui Iacob.
34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.34 Posuit David puero suo excitare regem ex ipso fortissimum,
et in throno honoris sedentem in sempiternum.
35 Lex, quae implet quasi Phison sapientiam
et sicut Tigris in diebus novorum,
36 quae adimplet quasi Euphrates sensum
et quasi Iordanis in tempore messis,
37 quae redundavit disciplina sicut Nilus
et assistens quasi Geon in die vindemiae.
38 Non perfecit primus scire ipsam,
sic nec ultimus investigavit eam.
39 Super mare enim abundavit cogitatio eius,
et consilium illius super abyssum magnam.
40 Ego sapientia effudi flumina,
41 ego quasi trames aquae immensae de fluvio
et sicut aquaeductus exivi in paradisum.
42 Dixi: “ Rigabo hortum meum plantationum
et inebriabo prati mei fructum ”.
43 Et ecce factus est mihi trames in fluvium,
et fluvius meus appropinquavit ad mare.
44 Quoniam doctrinam quasi antelucanum illuminabo
et enarrabo illam usque ad longinquum.
45 Penetrabo omnes inferiores partes terrae
et inspiciam omnes dormientes
et illuminabo omnes sperantes in Domino;
46 adhuc doctrinam quasi prophetiam effundam
et relinquam illam in generationes saeculorum
et non desinam in progenies illorum usque in aevum sanctum.
47 Videte quoniam non soli mihi laboravi,
sed omnibus exquirentibus illam.