A bölcsesség könyve 10
Libro non riconosciuto. Prova con un'abbreviazione valida (es. Gen, Es, Gv, Sal).
Versetti esaminati
| Káldi-Neovulgáta | Bibbia Vulgata Clementina |
|---|---|
| 1 Ez óvta meg azt, akit Isten először formált, a földkerekség atyját, amikor még csak ő volt megteremtve; | 1 Hæc illum qui primus formatus est a Deo patre orbis terrarum, cum solus esset creatus, custodivit, |
| 2 ez vezette ki őt vétkéből, és adott hatalmat neki, hogy minden fölött uralkodjon. | 2 et eduxit illum a delicto suo, et dedit illi virtutem continendi omnia. |
| 3 Tőle pártolt el haragjában az igaztalan, azért pusztult el testvérgyilkos indulatában. | 3 Ab hac ut recessit injustus in ira sua, per iram homicidii fraterni deperiit. |
| 4 Mikor miatta özönvíz árasztotta el a földet, ismét a bölcsesség mentette meg, és vezérelte hitvány fa által az igazat. | 4 Propter quem cum aqua deleret terram, sanavit iterum sapientia, per contemptibile lignum justum gubernans. |
| 5 Miután a népek gonosz tervükre egybegyűltek, ez találta és óvta meg az igazat, hogy Isten előtt feddhetetlen legyen, és erőssé tette fia szeretetével szemben. | 5 Hæc et in consensu nequitiæ, cum se nationes contulissent, scivit justum, et conservavit sine querela Deo, et in filii misericordia fortem custodivit. |
| 6 Ez ragadta ki az igazat a gonoszok romlásakor, mikor az Ötvárosra hulló tűz elől menekült, | 6 Hæc justum a pereuntibus impiis liberavit fugientem, descendente igne in Pentapolim : |
| 7 gonoszságuk bizonysága gyanánt ott van a füstölgő sivár vidék, az idétlen gyümölcsöt termő fák, s a hitetlen lélek emlékéül álló sóoszlop. | 7 quibus in testimonium nequitiæ fumigabunda constat deserta terra, et incerto tempore fructus habentes arbores : et incredibilis animæ memoria stans figmentum salis. |
| 8 Mivel mellőzték a bölcsesség útját, nemcsak abban vallottak kárt, hogy a jót meg nem ismerték, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az embereknek, hogy el ne titkolhassák, amiben vétkeztek. | 8 Sapientiam enim prætereuntes, non tantum in hoc lapsi sunt ut ignorarent bona, sed et insipientiæ suæ reliquerunt hominibus memoriam, ut in his quæ peccaverunt nec latere potuissent. |
| 9 Hű szolgáit viszont a bölcsesség ragadta ki a szorongatásból. | 9 Sapientia autem hos qui se observant a doloribus liberavit. |
| 10 Egyenes úton vezérelte a bátyja haragja elől menekülő igazat, megmutatta neki Isten országát, és megadta neki a szent dolgok ismeretét. Vesződsége közepette jóléthez segítette, és fáradságát bőséggel jutalmazta. | 10 Hæc profugum iræ fratris justum deduxit per vias rectas, et ostendit illi regnum Dei, et dedit illi scientiam sanctorum ; honestavit illum in laboribus, et complevit labores illius. |
| 11 Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben, és gazdagsághoz juttatta, | 11 In fraude circumvenientium illum affuit illi, et honestum fecit illum. |
| 12 megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől, és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet, hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél. | 12 Custodivit illum ab inimicis, et a seductoribus tutavit illum : et certamen forte dedit illi ut vinceret, et sciret quoniam omnium potentior est sapientia. |
| 13 Ez nem hagyta cserben az eladott igazat, hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe, | 13 Hæc venditum justum non dereliquit, sed a peccatoribus liberavit eum ; descenditque cum illo in foveam, |
| 14 és nem hagyta el a bilincsekben sem, amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát s a hatalmat elnyomói fölött. Meghazudtolta az ellene vádaskodókat, és örök hírnevet szerzett neki. | 14 et in vinculis non dereliquit illum, donec afferret illi sceptrum regni, et potentiam adversus eos qui eum deprimebant : et mendaces ostendit qui maculaverunt illum, et dedit illi claritatem æternam. |
| 15 Ez ragadta ki a szent népet, a feddhetetlen ivadékot, az elnyomó nemzet hatalmából, | 15 Hæc populum justum et semen sine querela liberavit a nationibus quæ illum deprimebant. |
| 16 ez vonult be Isten szolgájának lelkébe, mire ő csodákkal és jelekkel állt ellen félelmes királyoknak. | 16 Intravit in animam servi Dei, et stetit contra reges horrendos in portentis et signis. |
| 17 Megadta az igazaknak kényszermunkájuk jutalmát, csodás utakon vezérelte őket, nappal lepel volt számukra, éjjel pedig csillagfény. | 17 Et reddidit justis mercedem laborum suorum, et deduxit illos in via mirabili : et fuit illis in velamento diei, et in luce stellarum per noctem ; |
| 18 Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a nagy vízen, | 18 transtulit illos per mare Rubrum, et transvexit illos per aquam nimiam. |
| 19 ellenségeiket pedig a tengerbe merítette, s a tenger mélységéből partra vetette. Ezért az igazak kifosztották a gonoszokat, | 19 Inimicos autem illorum demersit in mare, et ab altitudine inferorum eduxit illos. Ideo justi tulerunt spolia impiorum, |
| 20 és énekkel dicsérték Uram, szent nevedet. Egyetértve magasztalták győztes kezedet, | 20 et decantaverunt, Domine, nomen sanctum tuum, et victricem manum tuam laudaverunt pariter : |
| 21 a bölcsesség ugyanis megnyitotta a némák száját, s a gyermekek nyelvét ékesszólóvá tette. | 21 quoniam sapientia aperuit os mutorum, et linguas infantium fecit disertas. |