A zsoltárok könyve 59

Káldi-Neovulgáta	Peshitta ܦܫܝܼܛܬܵܐ
¹ A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.
² Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!	² ܦܨܢܝ ܡܢ ܒ̈ܥܠܕܒܒܝ ܐܠܗܐ ܘܡܢ ܐܝܠܝܢ ܕܩܝܡܝܢ ܥܠܝ ܐܪܝܡܝܢܝ
³ Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!	³ ܦܨܢܝ ܡܢ ܥܒ̈ܕܝ ܫܘܩܪܐ ܘܡܢ ܓܒܪ̈ܐ ܐܫ̈ܕܝ ܕܡܐ ܦܪܘܩܝܢܝ
⁴ Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.	⁴ ܡܛܠ ܕܗܢܘܢ ܟܡܢܘ ܠܢܦܫܝ ܘܐܥܫܢܘ ܥܠܝ ܒܝܫܘܬܗܘܢ ܠܐ ܒܣܟ̈ܠܘܬܝ ܘܠܐ ܒܚ̈ܛܗܝ ܡܪܝ
⁵ Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;	⁵ ܕܠܐ ܒܣܟܠܘܬܐ ܪܗܛܘ ܥܠܝ ܘܐܬܛܝܒܘ ܥܠܝ ܐܬܬܥܝܪ ܘܚܙܝ
⁶ Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!	⁶ ܐܢܬ ܡܪܝܐ ܐܠܗܐ ܚܝܠܬܢܐ ܐܠܗܗ ܕܐܝܣܪܝܠ ܐܬܬܥܝܪ ܘܦܩܘܕ ܠܟܠܗܘܢ ܥܡ̈ܡܐ ܘܠܐ ܬܫܒܘܩ ܠܟܠܗܘܢ ܥܘ̈ܠܐ
⁷ Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.	⁷ ܢܗܦܟܘܢ ܒܪܡܫܐ ܘܢܥܘܘܢ ܐܝܟ ܟ̈ܠܒܐ ܘܢܬܟܪܟܘܢ ܡܕܝܢܬܐ
⁸ Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«	⁸ ܡܐܡܪܐ ܕܦܘܡܗܘܢ ܣܦܣܝܪܐ ܒܣ̈ܦܘܬܗܘܢ ܘܐܡܪܝܢ ܕܡܢܘ ܫܡܥ
⁹ Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.	⁹ ܘܐܢܬ ܡܪܝܐ ܓܚܟ ܥܠܝܗܘܢ ܘܡܝܩ ܥܠ ܟܠܗܘܢ ܥܡ̈ܡܐ
¹⁰ Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.	¹⁰ ܐܠܗܐ ܠܟ ܐܫܒܚ ܡܛܠ ܕܐܢܬ ܗܘ ܒܝܬ ܓܘܣܝ
¹¹ Istenem, akinek irgalma megelőz engem.	¹¹ ܐܠܗܐ ܛܝܒܘܬܟ ܬܩܕܡܢܝ ܐܠܗܐ ܚܘܢܝ ܒܒ̈ܥܠܕܒܒܝ
¹² Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!	¹² ܠܐ ܬܩܛܘܠ ܐܢܘܢ ܕܠܐ ܢܛܥܘܢ ܠܥܡܝ ܐܠܐ ܐܙܝܥ ܐܢܘܢ ܒܚܝܠܟ ܘܐܢܝܕ ܐܢܘܢ ܡܪܝܐ ܬܘܟܠܢܝ
¹³ Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért	¹³ ܚܛܝܬܐ ܕܦܘܡܗܘܢ ܡܠܠ ܣ̈ܦܘܬܗܘܢ ܢܬܬܚܕܘܢ ܒܫܘܒܗܪܗܘܢ ܡܛܠ ܕܠܘܛܬܐ ܘܕܓܠܘܬܐ ܡܫܬܥܝܢ
¹⁴ veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!	¹⁴ ܐܘܒܕ ܐܢܘܢ ܒܪܘܓܙܟ ܐܘܒܕ ܐܢܘܢ ܘܠܐ ܢܫܬܟܚܘܢ ܕܢܕܥܘܢ ܕܐܠܗܐ ܫܠܝܛ ܥܠ ܝܥܩܘܒ ܘܥܠ ܥܒܪ̈ܝܗ̇ ܕܐܪܥܐ
¹⁵ Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;	¹⁵ ܢܗܦܟܘܢ ܒܪܡܫܐ ܘܢܥܘܘܢ ܐܝܟ ܟܠܒ̈ܐ ܘܢܬܟܪܟܘܢ ܡܕܝܢܬܐ
¹⁶ Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.	¹⁶ ܢܒܥܘܢ ܠܡܐܟܠ ܘܠܐ ܢܣܒܥܘܢ ܘܠܐ ܢܒܘܬܘܢ
¹⁷ Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.	¹⁷ ܘܐܢܐ ܐܫܒܚ ܠܚܝܠܟ ܘܐܫܒܚ ܒܨܦܪܐ ܠܛܝܒܘܬܟ ܡܛܠ ܕܗܘܝܬ ܠܝ ܒܝܬ ܓܘܣܐ ܘܡܦܨܝܢܐ ܒܝܘܡܐ ܕܐܘܠܨܢܐ
¹⁸ Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!	¹⁸ ܐܠܗܐ ܠܟ ܐܙܡܪ ܡܛܠ ܕܐܢܬ ܗܘ ܐܠܗܐ ܕܒܝܬ ܓܘܣܝ ܘܐܠܗܐ ܕܛܝܒܘܬܝ