A zsoltárok könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Miqra 'al pi ha-Mesorah
1 Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!	1 מִכְתָּם לְדָוִדשׇֽׁמְרֵנִי אֵלכִּֽי־חָסִיתִי בָֽךְ׃
2 Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.«	2 אָמַרְתְּ לַֽיהֹוָה אֲדֹנָי אָתָּהטוֹבָתִי בַּל־עָלֶֽיךָ׃
3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.	3 לִקְדוֹשִׁים אֲשֶׁר־בָּאָרֶץ הֵמָּהוְאַדִּירֵי כׇּל־חֶפְצִי־בָֽם׃
4 Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.	4 יִרְבּוּ עַצְּבוֹתָם אַחֵר מָהָרוּבַּל־אַסִּיךְ נִסְכֵּיהֶם מִדָּםוּֽבַל־אֶשָּׂא אֶת־שְׁמוֹתָם עַל־שְׂפָתָֽי׃
5 Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.	5 יְֽהֹוָה מְנָת־חֶלְקִי וְכוֹסִיאַתָּה תּוֹמִיךְ גּוֹרָלִֽי׃
6 A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.	6 חֲבָלִים נָֽפְלוּ־לִי בַּנְּעִמִיםאַף־נַחֲלָת שָֽׁפְרָה עָלָֽי׃
7 Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.	7 אֲבָרֵךְ אֶת־יְהֹוָה אֲשֶׁר יְעָצָנִיאַף־לֵילוֹת יִסְּרוּנִי כִלְיוֹתָֽי׃
8 Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.	8 שִׁוִּיתִי יְהֹוָה לְנֶגְדִּי תָמִידכִּי מִֽימִינִי בַּל־אֶמּֽוֹט׃
9 Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:	9 לָכֵן ׀ שָׂמַח לִבִּי וַיָּגֶל כְּבוֹדִיאַף־בְּשָׂרִי יִשְׁכֹּן לָבֶֽטַח׃
10 Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.	10 כִּי ׀ לֹא־תַעֲזֹב נַפְשִׁי לִשְׁאוֹללֹֽא־תִתֵּן חֲסִידְךָ לִרְאוֹת שָֽׁחַת׃
11 Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.	11 תּֽוֹדִיעֵנִי אֹרַח חַיִּיםשֹׂבַע שְׂמָחוֹת אֶת־פָּנֶיךָנְעִמוֹת בִּימִינְךָ נֶֽצַח׃