A zsoltárok könyve 16

Káldi-Neovulgáta	Miqra 'al pi ha-Mesorah
¹ Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!	¹ מִכְתָּם לְדָוִדשׇֽׁמְרֵנִי אֵלכִּֽי־חָסִיתִי בָֽךְ׃
² Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.«	² אָמַרְתְּ לַֽיהֹוָה אֲדֹנָי אָתָּהטוֹבָתִי בַּל־עָלֶֽיךָ׃
³ A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.	³ לִקְדוֹשִׁים אֲשֶׁר־בָּאָרֶץ הֵמָּהוְאַדִּירֵי כׇּל־חֶפְצִי־בָֽם׃
⁴ Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.	⁴ יִרְבּוּ עַצְּבוֹתָם אַחֵר מָהָרוּבַּל־אַסִּיךְ נִסְכֵּיהֶם מִדָּםוּֽבַל־אֶשָּׂא אֶת־שְׁמוֹתָם עַל־שְׂפָתָֽי׃
⁵ Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.	⁵ יְֽהֹוָה מְנָת־חֶלְקִי וְכוֹסִיאַתָּה תּוֹמִיךְ גּוֹרָלִֽי׃
⁶ A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.	⁶ חֲבָלִים נָֽפְלוּ־לִי בַּנְּעִמִיםאַף־נַחֲלָת שָֽׁפְרָה עָלָֽי׃
⁷ Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.	⁷ אֲבָרֵךְ אֶת־יְהֹוָה אֲשֶׁר יְעָצָנִיאַף־לֵילוֹת יִסְּרוּנִי כִלְיוֹתָֽי׃
⁸ Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.	⁸ שִׁוִּיתִי יְהֹוָה לְנֶגְדִּי תָמִידכִּי מִֽימִינִי בַּל־אֶמּֽוֹט׃
⁹ Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:	⁹ לָכֵן ׀ שָׂמַח לִבִּי וַיָּגֶל כְּבוֹדִיאַף־בְּשָׂרִי יִשְׁכֹּן לָבֶֽטַח׃
¹⁰ Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.	¹⁰ כִּי ׀ לֹא־תַעֲזֹב נַפְשִׁי לִשְׁאוֹללֹֽא־תִתֵּן חֲסִידְךָ לִרְאוֹת שָֽׁחַת׃
¹¹ Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.	¹¹ תּֽוֹדִיעֵנִי אֹרַח חַיִּיםשֹׂבַע שְׂמָחוֹת אֶת־פָּנֶיךָנְעִמוֹת בִּימִינְךָ נֶֽצַח׃