A zsoltárok könyve 16

Káldi-Neovulgáta	El libro del Pueblo de Dios
¹ Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!	¹ Mictán de David. Protégeme, Dios mío, porque me refugio en ti.
² Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.«	² Yo digo al Señor: «Señor, tú eres mi bien, no hay nada superior a ti».
³ A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.	³ Ellos, en cambio, dicen a los dioses de la tierra: «Mis príncipes, ustedes son toda mi alegría».
⁴ Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.	⁴ Multiplican sus ídolos y corren tras ellos, pero yo no les ofreceré libaciones de sangre, ni mis labios pronunciarán sus nombres.
⁵ Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.	⁵ El Señor es la parte de mi herencia y mi cáliz, ¡tú decides mi suerte!
⁶ A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.	⁶ Me ha tocado un lugar de delicias, estoy contento con mi herencia.
⁷ Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.	⁷ Bendeciré al Señor que me aconseja, ¡hasta de noche me instruye mi conciencia!
⁸ Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.	⁸ Tengo siempre presente al Señor: él está a mi lado, nunca vacilaré.
⁹ Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:	⁹ Por eso mi corazón se alegra, se regocijan mis entrañas y todo mi ser descansa seguro:
¹⁰ Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.	¹⁰ porque no me entregarás la Muerte ni dejarás que tu amigo vea el sepulcro.
¹¹ Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.	¹¹ Me harás conocer el camino de la vida, saciándome de gozo en tu presencia, de felicidad eterna a tu derecha.