A zsoltárok könyve 122

Káldi-Neovulgáta	Bibbia Vulgata Clementina
¹ Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«	¹ Canticum graduum. Ad te levavi oculos meos, qui habitas in cælis.
² És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!	² Ecce sicut oculi servorum in manibus dominorum suorum ; sicut oculi ancillæ in manibus dominæ suæ : ita oculi nostri ad Dominum Deum nostrum, donec misereatur nostri.
³ Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.	³ Miserere nostri, Domine, miserere nostri, quia multum repleti sumus despectione ;
⁴ Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.	⁴ quia multum repleta est anima nostra opprobrium abundantibus, et despectio superbis.
⁵ Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
⁶ Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
⁷ Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«
⁸ Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«
⁹ Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.