A zsoltárok könyve 122

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«	1 Cântico das subidas. Levanto os meus olhos para ti (ó Deus), que habitas nos céus.
2 És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!	2 Vede que, assim como os olhos dos servos estão fixos nas mãos dos seus senhores, como os olhos da escrava nas mãos de sua senhora, assim os nossos olhos estão fixos no Senhor nosso Deus, até que tenha misericórdia de nós.
3 Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.	3 Tem misericórdia de nós, Senhor, tem misericórdia de nós, porque estamos, em extremo, fartos de desprezo;
4 Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.	4 a nossa alma está muito farta de ser o objecto de escárnio dos ricos, de desprezo dos soberbos.
5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
7 Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«
8 Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.