A zsoltárok könyve 108

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Peshitta
1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!	2 ܡܛܝܒ ܗܘ ܠܒܝ ܐܠܗܐ ܡܛܝܒ ܗܘ ܠܒܝ ܐܫܒܚ ܘܐܙܡܪ ܒܐܝܩܪܝ
3 Ébredjen a hárfa és a lant, hadd keltsem fel a hajnalt!	3 ܐܬܬܥܝܪ ܟܢܪܝ ܐܬܬܥܝܪ ܩܝܬܪܐ ܘܟܢܪܐ ܘܐܢܐ ܐܬܬܥܝܪ ܒܨܦܪܐ
4 Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.	4 ܐܘܕܐ ܠܟ ܒܥܡ̈ܡܐ ܐܠܗܐ ܘܠܫܡܟ ܐܙܡܪ ܒܐ̈ܡܘܬܐ
5 Mert irgalmad felér az egekig és hűséged a fellegekig.	5 ܡܛܠ ܕܪܒܐ ܗܝ ܛܝܒܘܬܟ ܥܕܡܐ ܠܫܡܝܐ ܘܗܝܡܢܘܬܟ ܥܕܡܐ ܠܫ̈ܡܝ ܫܡܝܐ
6 Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen, s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!	6 ܐܬܬܪܝܡ ܥܠ ܫܡܝܐ ܐܠܗܐ ܘܥܠ ܟܠܗ̇ ܐܪܥܐ ܐܝܩܪܟ
7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!	7 ܡܛܠ ܕܢܬܦܪܩܘܢ ܚܒܝ̈ܒܝܟ ܦܪܘܩܝܢܝ ܒܝܡܝܢܟ ܘܥܢܝܢܝ
8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem nektek Szukkót völgyét.	8 ܐܠܗܐ ܡܠܠ ܒܩܘܕܫܗ ܐܫܒܚ ܐܢܐ ܘܐܦܠܓ ܠܫܟܝܡ ܘܠܥܘܡܩܐ ܕܣܟܘܬ ܐܡܫܘܚ
9 Enyém Gileád és enyém Manassze, Efraim az én fejem sisakja. Júda az én jogaram,	9 ܕܝܠܝ ܗܘ ܓܠܥܕ ܘܕܝܠܝ ܗܘ ܡܢܫܐ ܐܦܪܝܡ ܡܥܫܢܢܗ ܕܪܝܫܝ ܝܗܘܕܐ ܡܠܟܝ
10 Moáb a tál, amelyben mosakszom; Edomra vetem sarumat, a filiszteusok barátaimmá lettek.«	10 ܡܘܐܒ ܩܕܣܐ ܕܫܝܓܬܝ ܥܠ ܐܕܘܡ ܐܫܪܐ ܡ̈ܣܢܝ ܘܥܠ ܦܠܫܬ ܐܩܥܐ
11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?	11 ܡܢܘ ܢܘܒܠܢܝ ܠܩܪܝܬܐ ܥܫܝܢܬܐ ܘܡܢܘ ܢܕܒܪܢܝ ܥܕܡܐ ܠܐܕܘܡ
12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?	12 ܕܗܐ ܐܢܬ ܐܠܗܐ ܛܥܝܬܢ ܘܠܐ ܢܦܩ ܐܢܬ ܒܚܝܠܢ
13 Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,	13 ܗܒ ܠܢ ܚܝܠܐ ܥܠ ܒ̈ܥܠܕܒܒܝܢ ܡܛܠ ܕܣܪܝܩ ܗܘ ܦܘܪܩܢܗ ܕܒܪܢܫܐ
14 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.	14 ܐܠܗܐ ܢܩܢܝܢ ܚܝܠܐ ܘܗܘ ܢܕܘܫ ܠܒ̈ܥܠܕܒܒܝܢ