A zsoltárok könyve 108

Káldi-Neovulgáta	Peshitta ܦܫܝܼܛܬܵܐ
¹ Ének. Dávid zsoltára.
² Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!	² ܡܛܝܒ ܗܘ ܠܒܝ ܐܠܗܐ ܡܛܝܒ ܗܘ ܠܒܝ ܐܫܒܚ ܘܐܙܡܪ ܒܐܝܩܪܝ
³ Ébredjen a hárfa és a lant, hadd keltsem fel a hajnalt!	³ ܐܬܬܥܝܪ ܟܢܪܝ ܐܬܬܥܝܪ ܩܝܬܪܐ ܘܟܢܪܐ ܘܐܢܐ ܐܬܬܥܝܪ ܒܨܦܪܐ
⁴ Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.	⁴ ܐܘܕܐ ܠܟ ܒܥܡ̈ܡܐ ܐܠܗܐ ܘܠܫܡܟ ܐܙܡܪ ܒܐ̈ܡܘܬܐ
⁵ Mert irgalmad felér az egekig és hűséged a fellegekig.	⁵ ܡܛܠ ܕܪܒܐ ܗܝ ܛܝܒܘܬܟ ܥܕܡܐ ܠܫܡܝܐ ܘܗܝܡܢܘܬܟ ܥܕܡܐ ܠܫ̈ܡܝ ܫܡܝܐ
⁶ Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen, s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!	⁶ ܐܬܬܪܝܡ ܥܠ ܫܡܝܐ ܐܠܗܐ ܘܥܠ ܟܠܗ̇ ܐܪܥܐ ܐܝܩܪܟ
⁷ Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!	⁷ ܡܛܠ ܕܢܬܦܪܩܘܢ ܚܒܝ̈ܒܝܟ ܦܪܘܩܝܢܝ ܒܝܡܝܢܟ ܘܥܢܝܢܝ
⁸ Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem nektek Szukkót völgyét.	⁸ ܐܠܗܐ ܡܠܠ ܒܩܘܕܫܗ ܐܫܒܚ ܐܢܐ ܘܐܦܠܓ ܠܫܟܝܡ ܘܠܥܘܡܩܐ ܕܣܟܘܬ ܐܡܫܘܚ
⁹ Enyém Gileád és enyém Manassze, Efraim az én fejem sisakja. Júda az én jogaram,	⁹ ܕܝܠܝ ܗܘ ܓܠܥܕ ܘܕܝܠܝ ܗܘ ܡܢܫܐ ܐܦܪܝܡ ܡܥܫܢܢܗ ܕܪܝܫܝ ܝܗܘܕܐ ܡܠܟܝ
¹⁰ Moáb a tál, amelyben mosakszom; Edomra vetem sarumat, a filiszteusok barátaimmá lettek.«	¹⁰ ܡܘܐܒ ܩܕܣܐ ܕܫܝܓܬܝ ܥܠ ܐܕܘܡ ܐܫܪܐ ܡ̈ܣܢܝ ܘܥܠ ܦܠܫܬ ܐܩܥܐ
¹¹ Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?	¹¹ ܡܢܘ ܢܘܒܠܢܝ ܠܩܪܝܬܐ ܥܫܝܢܬܐ ܘܡܢܘ ܢܕܒܪܢܝ ܥܕܡܐ ܠܐܕܘܡ
¹² Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?	¹² ܕܗܐ ܐܢܬ ܐܠܗܐ ܛܥܝܬܢ ܘܠܐ ܢܦܩ ܐܢܬ ܒܚܝܠܢ
¹³ Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,	¹³ ܗܒ ܠܢ ܚܝܠܐ ܥܠ ܒ̈ܥܠܕܒܒܝܢ ܡܛܠ ܕܣܪܝܩ ܗܘ ܦܘܪܩܢܗ ܕܒܪܢܫܐ
¹⁴ de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.	¹⁴ ܐܠܗܐ ܢܩܢܝܢ ܚܝܠܐ ܘܗܘ ܢܕܘܫ ܠܒ̈ܥܠܕܒܒܝܢ