| 1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra! | 1 Ora dunque, Giobbe, ascolta, ti prego, i miei ragionamenti, E porgi gli orecchi a tutte le mie parole. |
| 2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban! | 2 Ecco, ora io ho aperta la mia bocca, La mia lingua parla nel mio palato. |
| 3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam. | 3 Le mie parole saranno secondo la dirittura del mio cuore; E le mie labbra proferiranno scienza pura. |
| 4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem. | 4 Lo Spirito di Dio mi ha fatto, E l’alito dell’Onnipotente mi ha data la vita. |
| 5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben. | 5 Se tu puoi, rispondimi; Mettiti in ordine contro a me, e presentati pure. |
| 6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is, | 6 Ecco, io sono a Dio, come tu; Anch’io sono stato tratto dal fango. |
| 7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre! | 7 Ecco, il mio spavento non ti sgomenterà, E la mia mano non ti sarà grave addosso |
| 8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát: | 8 Tu hai pur detto, udendolo io, Ed io ho intesa la voce delle parole: |
| 9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem! | 9 Io son puro, senza misfatto; Io son netto, e non vi è iniquità in me; |
| 10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem! | 10 Ecco, egli trova delle occasioni contro a me; Egli mi reputa per suo nemico; |
| 11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’ | 11 Egli ha messi i miei piedi ne’ ceppi, Egli spia tutti i miei sentieri. |
| 12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél. | 12 Ecco, in questo tu non sei stato giusto; io ti risponderò; Perciocchè Iddio è vie maggiore che l’uomo. |
| 13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra? | 13 Perchè hai tu conteso con lui, Perchè egli non dichiara tutte le sue ragioni?
|
| 14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor: | 14 Egli è ben vero, che talora Iddio parla una volta, E due, a chi non vi ha atteso. |
| 15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek; | 15 In sogno, in vision notturna, Quando il più profondo sonno cade in su gli uomini, Quando essi son tutti sonnacchiosi sopra i lor letti; |
| 16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket, | 16 Allora egli apre loro l’orecchio, E suggella il lor castigo; |
| 17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől, | 17 Per istorre l’uomo dalle opere sue, E per far che la superbia dell’uomo non apparisca più; |
| 18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba. | 18 Per iscampar l’anima sua dalla fossa, E far che la sua vita non passi per la spada |
| 19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját, | 19 Ma talora altresì l’uomo è castigato con dolori sopra il suo letto, E tutte le sue ossa di grave malattia; |
| 20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt; | 20 E la sua vita gli fa abbominare il cibo, E l’anima sua la vivanda desiderabile; |
| 21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek. | 21 La sua carne è consumata, talchè non apparisce più; E le sue ossa, che prima non si vedevano, spuntano fuori; |
| 22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz. | 22 E l’anima sua si accosta alla fossa, E la vita sua a’ mali mortali. |
| 23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét, | 23 Ma se allora vi è appresso di lui alcun messo, un parlatore, Uno d’infra mille, Per dichiarare all’uomo il suo dovere; |
| 24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’ | 24 Iddio gli farà grazia, e dirà: Riscuotilo, che non iscenda alla fossa; Io ho trovato il riscatto. |
| 25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait. | 25 La sua carne diventerà morbida, più che non è in fanciullezza; Egli ritornerà a’ dì della sua giovanezza. |
| 26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát. | 26 Egli supplicherà a Dio, ed egli gli sarà placato, E gli farà veder la sua faccia con giubilo, E renderà all’uomo la sua giustizia. |
| 27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam: | 27 Ed esso poi si volgerà verso gli uomini, e dirà: Io avea peccato, ed avea pervertita la dirittura, E ciò non mi ha punto giovato. |
| 28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’ | 28 Così Iddio riscoterà l’anima sua, che non passi nella fossa, E la vita sua vedrà la luce |
| 29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel, | 29 Ecco, Iddio opera tutte queste cose Due e tre volte inverso l’uomo; |
| 30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével. | 30 Per ritrarre l’anima sua dalla fossa, Acciocchè sia illuminata della luce de’ viventi. |
| 31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én! | 31 Attendi, o Giobbe, ascoltami; Taci, ed io parlerò. |
| 32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat. | 32 Se tu hai alcuna cosa da dire, rispondimi; Parla, perciocchè io desidero giustificarti. |
| 33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!« | 33 Se no, ascoltami tu; Taci, ed io t’insegnerò la sapienza |