Jób könyve 21
Libro non riconosciuto. Prova con un'abbreviazione valida (es. Gen, Es, Gv, Sal).
Versetti esaminati
| Káldi-Neovulgáta | Nova Vulgata |
|---|---|
| 1 És felelt Jób, és ezt mondta: | 1 Respondens autem Iob dixit: |
| 2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba! | 2 “ Audite, quaeso, sermones meos, et sint haec consolationes vestrae. |
| 3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok! | 3 Sustinete me, et ego loquar; et post verba mea ridebitis. |
| 4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom? | 4 Numquid contra hominem disputatio mea est, ut merito non debeam impatiens fieri? |
| 5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra! | 5 Attendite me et obstupescite et superponite digitum ori vestro. |
| 6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet! | 6 Et ego, quando recordatus fuero, pertimesco, et concutit carnem meam tremor. |
| 7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban? | 7 Quare ergo impii vivunt, senuerunt confortatique sunt divitiis? |
| 8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt, | 8 Semen eorum permanet coram eis, et progenies eorum in conspectu eorum. |
| 9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk, | 9 Domus eorum securae sunt et pacatae, et non est virga Dei super illos. |
| 10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél, | 10 Bos eorum concepit et non abortivit, vacca peperit et non est privata fetu suo. |
| 11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik, | 11 Egrediuntur quasi greges parvuli eorum, et infantes eorum exsultant lusibus. |
| 12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak; | 12 Tenent tympanum et citharam et gaudent ad sonitum organi. |
| 13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba. | 13 Ducunt in bonis dies suos et in puncto ad inferna descendunt. |
| 14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra! | 14 Qui dixerant Deo: “Recede a nobis! Scientiam viarum tuarum nolumus. |
| 15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’ | 15 Quis est Omnipotens, ut serviamus ei, et quid nobis prodest, si oraverimus illum?”. |
| 16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével! | 16 Sint in manu eorum bona sua; consilium vero impiorum longe sit a me. |
| 17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait? | 17 Quam saepe lucerna impiorum exstinguitur, et superveniet eis pernicies, et dolores dividet in furore suo? |
| 18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész? | 18 Erunt sicut paleae ante faciem venti, et sicut favilla, quam turbo dispergit. |
| 19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze! | 19 “Servabitne Deus filiis iniquitatem eius?”. Retribuat illi, ut sciat. |
| 20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából! | 20 Videbunt oculi eius interfectionem suam, et de furore Omnipotentis bibet. |
| 21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták! | 21 Quid enim ad eum pertinet de domo sua post se, et si numerus mensium eius recidetur? |
| 22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli? | 22 Numquid Deum docebit quispiam scientiam, qui excelsos iudicat? |
| 23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan; | 23 Iste moritur robustus et sanus, dives et felix; |
| 24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja, | 24 viscera eius plena sunt adipe, et medullis ossa illius irrigantur. |
| 25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül; | 25 Alius vero moritur in amaritudine animae absque ullis opibus; |
| 26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket. | 26 et tamen simul in pulvere dormient, et vermes operient eos. |
| 27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket! | 27 Certe novi cogitationes vestras et sententias contra me iniquas. |
| 28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’ | 28 Dicitis enim: “Ubi est domus principis, et ubi tabernacula impiorum?”. |
| 29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja: | 29 Nonne interrogastis quemlibet de viatoribus et signa eorum non agnovistis? |
| 30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik. | 30 Quia in diem perditionis servatur malus et ad diem furoris abducetur. |
| 31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért? | 31 Quis arguet coram eo viam eius, et, quae fecit, quis reddet illi? |
| 32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött. | 32 Ipse ad sepulcra ducetur, et super tumulum vigilabunt. |
| 33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek! | 33 Dulces erunt ei glebae vallis, et post se omnem hominem trahet et ante se innumerabiles. |
| 34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?« | 34 Quomodo igitur consolamini me frustra, et responsionis vestrae restat perfidia? ”. |