Eszter könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Sacra Bibbia Garofalo
1 Artaxerxész király pedig adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.	1 Il re Assuero impose un tributo sulla terra e sulle isole del mare.
2 Az ő ereje és hatalma és az a méltóság és kitüntetés, amellyel felmagasztalta Mardókeust, meg van írva a méd és a perzsa királyok évkönyveiben,	2 Ma tutte le sue gesta potenti e valorose e la relazione precisa dell’alto grado a cui Mardocheo fu innalzato dal re, non sono forse scritte nel libro delle cronache dei re della Media e della Persia?
3 és az is, miként lett a zsidó származású Mardókeus Artaxerxész után a második, és a zsidóknál nagy, testvérei meg népe előtt pedig kedves, mert nemzetének javát kereste, és fajtájának üdve érdekében szólt. Azt mondta Mardókeus: »Mindent Isten vitt végbe!« Visszaemlékezett ugyanis az álomra, amelyet látott, amely ugyanezt jelezte, nem is maradt belőle semmi teljesületlenül. »Az a kis forrás, amely folyóvá nőtt, majd volt a fény és a nap és nagy víz: a forrás és a folyó Eszter, akit a király feleségül vett és királynévá tett. A két sárkány én vagyok meg Ámán. Az egybegyűlt nemzetek pedig azok, akik a zsidók nevét ki akarták irtani. Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között. Két sorsot rendelt, egyet az Isten népe számára, a másikat pedig a pogányok összessége részére. Mindkét sors beteljesedett a meghatározott időben az ítélet napján Isten előtt mindegyik népen. Az Úr ugyanis megemlékezett népéről és igazságot szolgáltatott örökségének. Ezért ezek a napok, Ádár hónapban, a tizennegyedik és tizenötödik napja ugyanennek a hónapnak, az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe előtt minden nemzedéken át, Izrael népében.«	3 Mardocheo il Giudeo era infatti il secondo dopo il re Assuero, ammirato dai Giudei, benvoluto da una moltitudine di suoi fratelli: cercava il bene del suo popolo e si interessava della felicità dei suoi discendenti. Allora Mardocheo esclamò: «Per opera di Dio è avvenuto ciò! Mi ricordo infatti del sogno che ebbi in merito a questi avvenimenti; nessun particolare ne è stato tralasciato: la piccola sorgente che divenne fiume e la luce che sorse e il sole e l’acqua abbondante. Ester, che il re sposò e costituì regina, è il fiume; i due draghi siamo io e Aman. Le nazioni sono coloro che si coalizzarono per sterminare il nome dei Giudei. La mia nazione è Israele che innalzò il grido a Dio e fu salvata. Dio salvò il suo popolo; Dio ci liberò da tutte queste sciagure e operò miracoli e prodigi strepitosi che non si sono verificati tra i Gentili. Perciò egli dispose di due sorti, una per il popolo di Dio, l’altra per tutti i Gentili; queste due sorti si sono adempiute nell’ora, nel momento e nel giorno stabiliti dal disegno di Dio e fra tutti i Gentili. Così Dio si ricordò del suo popolo e si pronunciò in favore della giustizia della sua eredità. Dunque questi giorni del mese di Adar, il quattordici e il quindici del mese, saranno per essi di adunanza, di festa e di gioia innanzi a Dio nel corso delle generazioni, per sempre in seno al suo popolo Israele».
	4 L’anno quarto del regno di Tolomeo e di Cleopatra, Dositeo, che affermava di essere sacerdote e Levita, e Tolomeo suo figlio portarono la presente relazione circa i Purim: essi dicevano che questa era la vera e che l’aveva interpretata Lisimaco, figlio di Tolomeo, uno dei residenti di Gerusalemme.