Judit könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Judit pedig arccal a földre borult, hamut hintett fejére, megszaggatta ruháját és levetette a zsákruhát, amely rajta volt, és akkor, amikor Jeruzsálemben az Úr házában bemutatják az esti illatáldozatot, hangos szóval kiáltott Judit az Úrhoz és így szólt:	1 Tada Judita pade ničice, posu glavu pepelom i razotkri kostrijet koju je nosila na sebi. I upravo kad su u Jeruzalemu, u domu Božjem, prinosili večernji tamjan, ona glasno zavapi Gospodu i reče:
2 »Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe az idegenek megbüntetésére, akik becstelenségükben erőszakoskodtak és meggyalázó célból felfedték a szűz ágyékát. Mert azt mondtad: ‘Ilyen ne történjék’, s mégis megtették.	2 »O Gospode, Bože oca moga Šimuna, komu si ruku naoružao mačem da se osveti tuđincima koji bijahu radi sramote odriješili pâs jedne djevice, obnažili njezin bok da je okaljaju i obeščastili njezinu utrobu za sramotu. Iako si kazao: ‘Ne smije tako biti’, oni su svejedno učinili.
3 Ezért vezéreiket halálra adtad és ágyukat, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé változtattad, megverted a szolgákat a hatalmasok mellett és a hatalmasokat trónjukon.	3 I zato si predao pokolju vođe njihove i krvi postelju njihovu, prevarenu i postiđenu njihovom prijevarom. Udario si po robovima i gospodarima; po vladarima na prijestoljima njihovim.
4 Asszonyaikat zsákmányul adtad, leányaikat fogságra és minden zsákmányukat szétosztottad szeretett fiaidnak, akik féltékenyen buzgólkodtak érted és undorodtak vérük meggyalázásától és segítségül hívtak téged. Ó Isten, én Istenem hallgass meg engem, az özvegyet.	4 Predao si žene njihove plijenu, a kćeri njihove, svu imovinu njihovu odredio da bude razdijeljena među tvoje ljubljene sinove koji su gorjeli od revnosti prema tebi, užasavali se nad obeščašćenjem svoje krvi i zvali te u pomoć. O Bože, moj Bože, poslušaj i mene udovicu.
5 Te vitted végbe a régmúlt eseményeket, a mostaniakat és a jövőbelieket kigondoltad és megtörténtek, amelyeket elgondoltál.	5 Ti si sazdao i ono što je bilo prije i što će biti poslije. Ti si zamislio i sadašnjost i budućnost i sve se dogodilo što si umom zasnovao.
6 Az események, amelyeket elhatároztál, előállnak és így szólnak: ‘Íme, itt vagyunk.’ Minden utad készen van és előre látod teremtményeidet.	6 Što si nakanio, došlo je preda te i reklo: ‘Evo me!’ Jer svi su tvoji putovi pripremljeni, a tvoje odluke predviđene.
7 Nézd, az asszírok magabiztosak erejükben, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk karjára, remélnek lándzsáikban, pajzsaikban, íjukban és parittyáikban, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háború sorsát,	7 Eto, Asirci se uznose svojom vojskom, ponositi su na konje i konjanike svoje, oholi su zbog vrsnoće pješaka svojih, uzdaju se u štit, koplje, lûk, praćku i neće da u tebi spoznaju Gospoda koji mrvi ratove.
8 s Úr a te neved. Törd meg hatalmaddal erejüket, örök Isten, alázd meg erősségüket erőddel és haragodban szórd szét, ami erősségük. Azt tervezték, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, meggyalázzák a szentélyt, ahol dicsőséges neved pihen, vassal felforgatják oltárod szarvát.	8 Gospod je tvoje ime. Ti im skrši snagu moći svojom, savij silu gnjevom svojim. Jer su naumili da obeščaste tvoje svetište, da okaljaju Šator gdje boravi preslavno ime tvoje, da željezom raznesu uglove žrtvenika tvoga.
9 Nézd gőgjüket, s küldd haragodat fejükre, adj kezembe, nekem az özvegynek, erőt ahhoz, amit kigondoltam,	9 Vidi njihovu nadutost i upravi gnjev svoj na glave njihove, a moju udovičku ruku ojačaj za naumljeno djelo.
10 és ajkam fortélyával verd meg a szolgát az úr mellett és az urat szolgája mellett, törd meg gőgjét egy özvegy kezével.	10 Pogodi zamamnošću mojih usana roba s vođom, a vođu s njegovim slugom. Razori drzovitost njihovu rukom jedne žene.
11 Nem a sokaságban van a te erőd, sem hatalmad az erősekben, hanem te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítője, a gyengék támasza, az eltaszítottak oltalmazója, az elkeseredettek szabadítója.	11 Tvoja snaga nije u mnoštvu niti moć tvoja u silnicima, nego si ti Bog poniznih, pomoćnik si malenih, potporanj slabih, utočište napuštenih, spasitelj očajnih.
12 Igen, igen, atyám Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek teremtője, mindennek Királya, amit teremtettél, hallgasd meg imádságomat,	12 Doista, Bože oca moga, Bože baštine Izraelove, gospodaru neba i zemlje, tvorče vodâ, kralju svega stvorenja, uslišaj molitvu moju!
13 add, hogy csalfa nyelvem megsebezze és összezúzza azokat, akik kegyetlen terveket szőttek szövetséged és szent templomod, Sion hegye és a fiaid által birtokolt ház ellen.	13 Daj mi zamamnu riječ koja ranjava i obara u krvi one koji su strahote smislili protiv tvoga Saveza, svetog Doma, brda Siona i kuće sinova tvojih.
14 Ismertesd meg minden nemzettel és minden törzzsel, hogy te vagy minden hatalom és erő Istene és rajtad kívül nincs más védelmezője Izrael népének«.	14 Učini da spozna sav narod tvoj i svako pleme da si ti Bog, Bog svake moći i snage, i da osim tebe nema drugoga zaštitnika rodu Izraelovu!«