Sirák fiának könyve 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Aki örökké él, az teremtett mindent egyaránt. Egyedül Isten az igaz, aki győzhetetlen király marad örökké.	1 Qui vivit in aeternum, creavit omnia simul. Deus solus iustificabitur et manet invictus rex in aeternum.
2 Ki győzi elbeszélni az ő műveit,	2 Quis sufficit enarrare opera illius?
3 és ki vizsgálja át nagy alkotásait?	3 Et quis investigabit magnalia eius?
4 Ki tudná kifejezni hatalma nagyságát, és ezenfelül még ki írná le az ő irgalmasságát?	4 Virtutem autem magnitudinis eius quis enuntiabit? Aut quis adiciet enarrare misericordiam eius?
5 Nem lehet elvenni belőle, sem hozzátenni, sem kifürkészni Isten nagy csodáit!	5 Non est minuere neque adicere nec est invenire magnalia Dei;
6 Amikor bevégzi az ember, akkor kezdi csak, és amikor abbahagyja, zavarba jön.	6 cum consummaverit homo, tunc incipiet et, cum quieverit, aporiabitur.
7 Mi az ember, és mi a haszna, mi jó és mi rossz őbenne?	7 Quid est homo, quis defectus, et quae est utilitas illius? Et quid est bonum, aut quid nequam illius?
8 Az ember napjainak száma, ha sokra megy, száz esztendő: mint a csepp a tenger vizéhez mérve, mint a porszem a homokban, olyan csekélyek esztendei az örökkévalóság mellett.	8 Numerus dierum hominum ut multum centum anni, quasi gutta aquae maris deputati sunt, et sicut calculus arenae, sic exigui anni in die aevi.
9 Ezért van Isten türelemmel hozzájuk, és árasztja rájuk irgalmát,	9 Propter hoc patiens est Deus in illis et effundit super eos misericordiam suam.
10 látja, hogy rossz az, amire szívük várakozik, és tudja, hogy sivár az enyészetük,	10 Vidit praesumptionem cordis eorum, quoniam mala est; et cognovit subversionem illorum, quoniam nequam est.
11 ezért öregbítette irgalmát irányukban, és mutatta meg nekik a helyes utat.	11 Ideo adimplevit propitiationem suam in illis et ostendit eis viam aequitatis.
12 Az ember a testvére iránt van részvéttel, Isten irgalma azonban kiterjed minden élőlényre.	12 Miseratio hominis circa proximum suum, misericordia autem Dei super omnem carnem.
13 Ő megkönyörül, tanítja és oktatja őket, mint a pásztor a nyáját.	13 Qui reprehendit, docet et erudit quasi pastor dirigens gregem suum.
14 Megkönyörül azon, aki elfogadja kegyes intelmeit, és sietve teljesíti törvényeit.	14 Miseretur excipientibus doctrinam miserationis et festinantibus in iudiciis eius.
15 Fiam! Ne toldd meg a jótettet szemrehányással, és ne fűzz bántó, rossz szót semmilyen adományodhoz.	15 Fili, in bonis non des querelam et in omni dato non des tristitiam verbi mali.
16 Nemde a harmat enyhíti a hőséget!? Így a szép szó jobb még az ajándéknál is.	16 Nonne ardorem refrigerabit ros? Sic et verbum melius quam datum.
17 Nem ér-e többet a szép szó a jó adománynál? De a jótékony ember mindegyikkel szolgál.	17 Nonne ecce verbum super datum bonum? Sed utraque cum homine gratioso.
18 A balga kemény szemrehányást tesz, s az irigynek adományától kicsordul az ember szeme.	18 Stultus acriter improperabit, et datus indisciplinati tabescere facit oculos.
19 Ítélet előtt keress magadnak igazolást, és mielőtt szólnál, tanulj!	19 Ante iudicium para advocatum tibi et, antequam loquaris, disce.
20 Még a betegség előtt ápold magadat, és ítélet előtt vizsgáld meg magadat, akkor engesztelést találsz Isten színe előtt.	20 Ante languorem adhibe medicinam et ante iudicium interroga teipsum et in hora visitationis invenies propitiationem.
21 Betegség előtt alázd meg magadat, és betegség alatt mutass megtérést!	21 Ante languorem humilia te et in tempore peccati ostende conversionem tuam.
22 Ne tartsd vissza magad az állandó imádságtól, és ne restelld mindhalálig keresni az igazulást, mert Isten jutalma örökre megmarad.	22 Non sinas te impediri reddere votum tempore opportuno et ne tardes usque ad mortem iustificari, quoniam merces Dei manet in aeternum.
23 Ima előtt készítsd elő lelkedet, és ne légy olyan, mint az ember, aki kísérti Istent.	23 Ante votum praepara animam tuam et noli esse quasi homo, qui tentat Dominum.
24 Gondolj a végnap haragjára, a megtorlás idejére, amikor Isten elfordítja arcát!	24 Memento irae in die consummationis et, suo tempore, retributionis in conversione faciei.
25 Gondolj a nélkülözésre a bőség idején, s a szegénység nyomorára a gazdagság napján!	25 Memento famis in tempore abundantiae et necessitatum paupertatis in die divitiarum.
26 Reggeltől estig változik az időjárás, gyorsan történik mindez Isten szeme előtt.	26 A mane usque ad vesperam mutatur tempus, et haec omnia citata in oculis Dei.
27 A bölcs ember óvatos mindenben, s a bűnök napjain őrizkedik a restségtől.	27 Homo sapiens in omnibus metuet et in diebus delictorum cavebit a malitia.
28 Minden értelmes elsajátítja a bölcsességet, és magasztalja azt, aki elérte.	28 Omnis astutus agnoscit sapientiam et invenienti eam dabit confessionem.
29 Akik jártasak a mondásokban, maguk is bölcsen cselekszenek, értenek ahhoz, mi igaz és helyes, és mint az esőt, ontják a mondásokat és döntéseket.	29 Sensati in verbis et ipsi sapienter egerunt et intellexerunt veritatem et iustitiam et effuderunt tamquam pluviam proverbia et iudicia.
30 Ne indulj vágyaid után, és tartsd vissza magadat kívánságodtól;	30 De continentia animae. Post concupiscentias tuas non eas et a voluptatibus tuis te contine;
31 ha engedsz lelked vágyainak, kárörömmel néznek ellenségeid.	31 si praestes animae tuae beneplacitum concupiscentiae, faciet te in gaudium inimicis tuis.
32 Ne gyönyörködj izgalmakban, legyenek bár csekélyek, mert élvezetük szokássá válik.	32 Ne oblecteris in multa epulatione; duplex enim portio est paupertas illius.
33 Ne tedd magadat koldussá kölcsönpénzből adott lakomákkal, amikor semmi sincs erszényedben, mert így megunod még életedet!	33 Ne fueris ganeo et potator, cum nihil tibi est in sacculo: eris enim invidus vitae tuae.