A példabeszédek könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság?	1 Ruft nicht die Weisheit, erhebt nicht die Klugheit ihre Stimme?
2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak,	2 Bei der Stadtburg, auf den Straßen, an der Kreuzung der Wege steht sie;
3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon:	3 neben den Toren, wo die Stadt beginnt, am Zugang zu den Häusern ruft sie laut:
4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam!	4 Euch, ihr Leute, lade ich ein, meine Stimme ergeht an alle Menschen:
5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék!	5 Ihr Unerfahrenen, werdet klug, ihr Törichten, nehmt Vernunft an!
6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim,	6 Hört her! Aufrichtig rede ich. Redlich ist, was meine Lippen reden.
7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja.	7 Die Wahrheit spricht meine Zunge, Unrechtes ist meinen Lippen ein Gräuel.
8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.	8 Alle meine Worte sind recht, keines von ihnen ist hinterhältig und falsch.
9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.	9 Für den Verständigen sind sie alle klar und richtig für den, der Erkenntnis fand.
10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,	10 Nehmt lieber Bildung an als Silber, lieber Verständnis als erlesenes Gold!
11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«	11 Ja, Weisheit übertrifft die Perlen an Wert, keine kostbaren Steine kommen ihr gleich.
12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.	12 Ich, die Weisheit, verweile bei der Klugheit, ich entdecke Erkenntnis und guten Rat.
13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat.	13 Gottesfurcht verlangt, Böses zu hassen. Hochmut und Hoffart, schlechte Taten und einen verlogenen Mund hasse ich.
14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő!	14 Bei mir ist Rat und Hilfe; ich bin die Einsicht, bei mir ist Macht.
15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók.	15 Durch mich regieren die Könige und entscheiden die Machthaber, wie es Recht ist;
16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok.	16 durch mich versehen die Herrscher ihr Amt, die Vornehmen und alle Verwalter des Rechts.
17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak.	17 Ich liebe alle, die mich lieben, und wer mich sucht, der wird mich finden.
18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség.	18 Reichtum und Ehre sind bei mir, angesehener Besitz und Glück;
19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél.	19 meine Frucht ist besser als Gold und Feingold, mein Nutzen übertrifft wertvolles Silber.
20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén,	20 Ich gehe auf dem Weg der Gerechtigkeit, mitten auf den Pfaden des Rechtes,
21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.	21 um denen, die mich lieben, Gaben zu verleihen und ihre Scheunen zu füllen.
22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.	22 Der Herr hat mich geschaffen im Anfang seiner Wege, vor seinen Werken in der Urzeit;
23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt.	23 in frühester Zeit wurde ich gebildet, am Anfang, beim Ursprung der Erde.
24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források,	24 Als die Urmeere noch nicht waren, wurde ich geboren, als es die Quellen noch nicht gab, die wasserreichen.
25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.	25 Ehe die Berge eingesenkt wurden, vor den Hügeln wurde ich geboren.
26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait,	26 Noch hatte er die Erde nicht gemacht und die Fluren und alle Schollen des Festlands.
27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.	27 Als er den Himmel baute, war ich dabei, als er den Erdkreis abmaß über den Wassern,
28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat.	28 als er droben die Wolken befestigte und Quellen strömen ließ aus dem Urmeer,
29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette,	29 als er dem Meer seine Satzung gab und die Wasser nicht seinen Befehl übertreten durften,
30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.	30 als er die Fundamente der Erde abmaß, da war ich als geliebtes Kind bei ihm. Ich war seine Freude Tag für Tag und spielte vor ihm allezeit.
31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.	31 Ich spielte auf seinem Erdenrund und meine Freude war es, bei den Menschen zu sein.
32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!	32 Nun, ihr Söhne, hört auf mich! Wohl dem, der auf meine Wege achtet.
33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól!	33 Hört die Mahnung und werdet weise, lehnt sie nicht ab!
34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját,	34 Wohl dem, der auf mich hört, der Tag für Tag an meinen Toren wacht und meine Türpfosten hütet.
35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól.	35 Wer mich findet, findet Leben und erlangt das Gefallen des Herrn.
36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!	36 Doch wer mich verfehlt, der schadet sich selbst; alle, die mich hassen, lieben den Tod.