A zsoltárok könyve 71

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek!	1 Psalmus, in Salomonem.
2 Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem! Hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget!	2 Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis ; judicare populum tuum in justitia, et pauperes tuos in judicio.
3 Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem!	3 Suscipiant montes pacem populo, et colles justitiam.
4 Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből!	4 Judicabit pauperes populi, et salvos faciet filios pauperum, et humiliabit calumniatorem.
5 Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.	5 Et permanebit cum sole, et ante lunam, in generatione et generationem.
6 Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem.	6 Descendet sicut pluvia in vellus, et sicut stillicidia stillantia super terram.
7 Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy.	7 Orietur in diebus ejus justitia, et abundantia pacis, donec auferatur luna.
8 Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel!	8 Et dominabitur a mari usque ad mare, et a flumine usque ad terminos orbis terrarum.
9 Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!	9 Coram illo procident Æthiopes, et inimici ejus terram lingent.
10 Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak.	10 Reges Tharsis et insulæ munera offerent ; reges Arabum et Saba dona adducent :
11 Így szólnak: »Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!«	11 et adorabunt eum omnes reges terræ ; omnes gentes servient ei.
12 Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre!	12 Quia liberabit pauperem a potente, et pauperem cui non erat adjutor.
13 Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellenségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak!	13 Parcet pauperi et inopi, et animas pauperum salvas faciet.
14 Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged.	14 Ex usuris et iniquitate redimet animas eorum, et honorabile nomen eorum coram illo.
15 Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom.	15 Et vivet, et dabitur ei de auro Arabiæ ; et adorabunt de ipso semper, tota die benedicent ei.
16 Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem.	16 Et erit firmamentum in terra in summis montium ; superextolletur super Libanum fructus ejus, et florebunt de civitate sicut f?num terræ.
17 Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat.	17 Sit nomen ejus benedictum in sæcula ; ante solem permanet nomen ejus. Et benedicentur in ipso omnes tribus terræ ; omnes gentes magnificabunt eum.
18 Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat,	18 Benedictus Dominus Deus Israël, qui facit mirabilia solus.
19 és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád?	19 Et benedictum nomen majestatis ejus in æternum, et replebitur majestate ejus omnis terra. Fiat, fiat.
20 Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem.	20 Defecerunt laudes David, filii Jesse.
21 Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem.
22 Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje.
23 Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz;
24 Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.