Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job prit la parole et dit:
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 Ecoutez, écoutez mes paroles, accordez-moi cette consolation.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Souffrez que je parle à mon tour; quand j'aurai fini, libre à vous de railler.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 Est-ce que moi je m'en prends à un homme? Est-ce sans raison que je perds patience?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Prêtez-moi attention: vous serez stupéfaits, et vous mettrez la main sur votre bouche.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Moi-même, quand j'y songe, je suis épouvanté, ma chair est saisie d'un frisson.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 Pourquoi les méchants restent-ils en vie, vieillissent-ils et accroissent-ils leur puissance?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 Leur postérité devant eux s'affermit et leurs rejetons sous leurs yeux subsistent.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 La paix de leurs maisons n'a rien à craindre, les rigueurs de Dieu les épargnent.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 Leur taureau féconde à coup sûr, leur vache met bas sans avorter.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 Ils laissent courir leurs gamins comme des brebis, leurs enfants bondir comme des cerfs.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 Ils chantent avec tambourins et cithares, se réjouissent au son de la flûte.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 Leur vie s'achève dans le bonheur, ils descendent en paix au shéol.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Eux, pourtant, disent à Dieu: "Ecarte-toi de nous, connaître tes voies ne nous plaît pas!
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 Qu'est-ce que Shaddaï pour que nous le servions, quel profit pour nous à l'invoquer?"
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 Ne tiennent-ils pas leur bonheur en main, et Dieu n'est-il pas écarté du conseil des méchants?
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 Voit-on souvent la lampe du méchant s'éteindre, le malheur fondre sur lui, la colère divine détruireses biens,
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 le vent le chasser comme une paille, un tourbillon l'emporter comme la bale?
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 Dieu se réserverait de le punir dans ses enfants? Mais qu'il soit donc châtié lui-même et qu'il le sache!
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 Que, de ses yeux, il assiste à sa ruine, qu'il s'abreuve à la fureur de Shaddaï!
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 Que peut lui faire, après lui, le sort de sa maison, quand la série de ses mois sera tranchée?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Mais enseigne-t-on à Dieu la science, à Celui qui juge les êtres d'en haut?
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 Tel encore meurt en pleine vigueur, au comble du bonheur et de la paix,
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 les flancs chargés de graisse et la moelle de ses os tout humide.
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 Et tel autre périt l'amertume dans l'âme, sans avoir goûté au bonheur.
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 Ensemble, dans la poussière, ils se couchent, et la vermine les recouvre.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 Oh! je sais bien quelles sont vos pensées, vos réflexions méchantes sur mon compte.
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 "Qu'est devenue, dites-vous, la maison du grand seigneur, où est la tente qu'habitaient des méchants?"
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 N'interrogez-vous pas les voyageurs, méconnaissez-vous leurs témoignages?
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 Au jour du désastre, le méchant est épargné, au jour de la fureur, il est mis à l'abri.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 Et qui donc lui reproche en face sa conduite, et lui rend ce qu'il a fait?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Il est emporté au cimetière, où il veille sur son tertre.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 Les mottes du ravin lui sont douces, et, derrière lui, toute la population défile.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 Que signifient donc vos vaines consolations? Et quelle tromperie que vos réponses!