Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 E GIOBBE rispose, e disse:
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 Date udienza al mio ragionamento, E ciò mi sarà in vece delle vostre consolazioni.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Comportatemi che io parli; E poichè avrò parlato, beffatevi pure.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 Quant’è a me, il mio lamento si addirizza egli ad un uomo? E perchè non sarebbe distretto lo spirito mio?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Riguardate a me, e stupite, E mettetevi la mano in su la bocca.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Io stesso, quando me ne ricordo, sono tutto attonito, E la carne mia ne prende orrore
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 Perchè vivono gli empi? Perchè invecchiano, ed anche son forti e vigorosi?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 La lor progenie è stabilita nel lor cospetto, insieme con loro; E i lor discendenti son davanti agli occhi loro.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 Le case loro non sono se non pace, senza spavento; E la verga di Dio non è sopra loro.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 I lor tori ammontano, e non fallano; Le lor vacche figliano, e non isperdono.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 Essi mandano fuori i lor fanciulletti come pecore; E i lor figliuoli van saltellando.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 Essi alzano la voce col tamburo e con la cetera; E si rallegrano al suon dell’organo.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 Logorano la loro età in piacere, E poi in un momento scendono nel sepolcro.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Quantunque abbiano detto a Dio: Dipartiti da noi; Perciocchè noi non prendiam piacere nella conoscenza delle tue vie.
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 Che è l’Onnipotente, che noi gli serviamo? E che profitto faremo se lo preghiamo?
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 Ecco, il ben loro non è egli nelle lor mani? Sia il consiglio degli empi lungi da me
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 Quante volte avviene egli che la lampana degli empi sia spenta, E che la lor ruina venga loro addosso, E che Iddio dia loro tormenti nella sua ira per lor parte?
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 E che sieno come paglia al vento, E come pula che il turbo invola?
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 E che Iddio riserbi a’ lor figliuoli la violenza da loro usata; O che egli la renda a loro stessi, e ch’essi lo sentano?
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 E che gli occhi loro veggano la lor ruina, E ch’essi bevano dell’ira dell’Onnipotente?
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 Perciocchè del rimanente, quale affezione avranno essi alle lor case, Da che il numero de’ lor mesi sarà stato troncato?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Potrebbesi insegnar scienza a Dio? Conciossiachè egli sia quel che giudica gli eccelsi.
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 Colui muore nel colmo della felicità, In compiuta pace e tranquillità.
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 Le sue secchie son piene di latte, E le sue ossa sono abbeverate di midolla.
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 E costui muore, essendo in amaritudine d’animo, E non avendo giammai mangiato con diletto.
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 Amendue giacciono nella polvere, E i vermini li coprono
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 Ecco, io conosco i vostri pensamenti, E i malvagi discorsi che voi fate contro a me a torto.
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 Perciocchè voi direte: Ove è la casa del magnifico? Ed ove sono i padiglioni ove abitavano gli empi?
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 Non vi siete voi giammai informati da coloro che fanno viaggi? Voi non disdirete già i segnali ch’essi ne dànno;
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 Che il malvagio è riparato al giorno della ruina, Quando le ire sono sparse.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 Chi gli rappresenterà la sua via in faccia? E chi gli farà la retribuzione di ciò ch’egli ha fatto?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Poi appresso egli è portato ne’ sepolcri, E non attende più ad altro che all’avello.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 I cespi della valle gli son dolci; Ed egli si tira dietro tutti gli uomini, Siccome davanti a lui ne son iti innumerabili.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 Come dunque mi consolate voi vanamente? Conciossiachè nelle vostre repliche vi sia sempre della prevaricazione