Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job respondió, diciendo:
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 ¡Oigan, oigan bien mis palabras, concédanme al menos este consuelo!
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Tengan paciencia mientras hablo yo, y una vez que haya hablado, se podrán burlar.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 ¿Acaso yo me quejo de un hombre o no tengo motivo para estar indignado?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Vuélvanse a mí, y quedarán consternados, se pondrán la mano sobre la boca.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Cuando me acuerdo, yo mismo me horrorizo y todo mi cuerpo se estremece.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 ¿Cómo es posible que vivan los malvados, y que aun siendo viejos, se acreciente su fuerza?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 Su descendencia se afianza ante ellos, sus vástagos crecen delante de sus ojos.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 Sus casas están en paz, libres de temor, y no los alcanza la vara de Dios.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 Su toro fecunda sin fallar nunca, su vaca tiene cría sin abortar jamás.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 Hacen correr a sus niños como ovejas, sus hijos pequeños saltan de alegría.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 Entonan canciones con el tambor y la cítara y se divierten al son de la flauta.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 Acaban felizmente sus días y descienden en paz al Abismo.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Y ellos decían a Dios: «¡Apártate de nosotros, no nos importa conocer tus caminos!
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 ¿Qué es el Todopoderoso para que lo sirvamos y qué ganamos con suplicarle?».
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 ¿No tienen la felicidad en sus manos? ¿No está lejos de Dios el designio de los malvados?
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 ¿Cuántas veces se extingue su lámpara y la ruina se abate sobre ellos? ¿Cuántas veces en su ira él les da su merecido,
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 y ellos son como paja delante del viento, como rastrojo que se lleva el huracán?
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 ¿Reservará Dios el castigo para sus hijos? ¡Que lo castigue a él, que él lo sienta!
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 ¡Que sus propios ojos vean su fracaso, que beba el furor del Todopoderoso!
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 ¿Qué le importará de su casa después de él, cuando se haya cortado el número de sus meses?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Pero ¿puede enseñarse la sabiduría a Dios, a él, que juzga a los seres más elevados?
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 Uno muere en la plenitud de su vigor, enteramente feliz y tranquilo,
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 con sus caderas repletas de grasa y la médula de sus huesos bien jugosa.
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 Otro muere con el alma amargada, sin haber gustado la felicidad.
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 Después, uno y otro yacen juntos en el polvo y los recubren los gusanos.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 ¡Sí, yo sé lo que ustedes piensan, los razonamientos que alegan contra mí!
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 «¿Dónde está, dicen ustedes, la casa del potentado y la carpa en que habitaban los malvados?».
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 Pero ¿no han preguntado a los que pasan por el camino? ¿No han advertido, por las señales que dan,
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 que el impío es preservado en el día de la ruina y es puesto a salvo en el día del furor?
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 ¿Quién le devuelve el mal que hizo?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Es llevado al cementerio, y una lápida monta guardia sobre él.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 Son dulces para él los terrones del valle; todo el mundo desfila detrás de él, y ante él, una multitud innumerable.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 ¡Qué inútil es el consuelo que me ofrecen! Sus respuestas son puras falacias.