Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job tomó la palabra y dijo:
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 Escuchad, escuchad mis razones, dadme siquiera este consuelo.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Tened paciencia mientras hablo yo, cuando haya hablado, os podréis burlar.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 ¿Acaso me quejo yo de un hombre? ¿Por qué entonces no he de ser impaciente?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Volved hacia mí: quedaréis espantados y la mano pondréis en vuestra boca.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Que yo mismo me horrorizo al recordarlo, y mi carne es presa de un escalofrío.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 ¿Por qué siguen viviendo los malvados, envejecen y aún crecen en poder?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 Su descendencia ante ellos se afianza, sus vástagos se afirman a su vista.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 En paz sus casas, nada temen, la vara de Dios no cae sobre ellos.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 Su toro fecunda sin marrar, sin abortar su vaca pare.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 Dejan correr a sus niños como ovejas, sus hijos brincan como ciervos.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 Cantan con arpa y cítara, al son de la flauta se divierten.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 Acaban su vida en la ventura, en paz descienden al seol.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Y con todo, a Dios decían: «¡Lejos de nosotros, no queremos conocer tus caminos!
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 ¿Qué es Sadday para que le sirvamos, qué podemos ganar con aplacarle?»
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 ¿No está en sus propias manos su ventura, aunque el consejo de los malos quede lejos de Dios?
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 ¿Cuántas veces la lámpara de los malos se apaga, su desgracia irrumpe sobre ellos, y él reparte dolores en su cólera?
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 ¿Son como paja ante el viento, como tamo que arrebata un torbellino?
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 ¿Va a guardar Dios para sus hijos su castigo? ¡que le castigue a él, para que sepa!
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 ¡Vea su ruina con sus propios ojos, beba de la furia de Sadday!
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 ¿Qué le importa la suerte de su casa, después de él, cuando se haya cortado la cuenta de sus meses?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Pero, ¿se enseña a Dios la ciencia? ¡Si es él quien juzga a los seres más excelsos!
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 Hay quien muere en su pleno vigor, en el colmo de la dicha y de la paz,
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 repletos de grasa su ijares, bien empapado el meollo de sus huesos.
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 Y hay quien muere, la amargura en el alma, sin haber gustado la ventura.
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 Juntos luego se acuestan en el polvo, y los gusanos los recubren.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 ¡Oh, sé muy bien lo que pensáis, las malas ideas que os formáis sobre mí!
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 «¿Dónde está, os decís, la casa del magnate? ¿dónde la tienda que habitaban los malos?»
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 ¿No habéis interrogado a los viandantes? ¿no os han pasmado los casos que refieren?
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 Que el malo es preservado en el día del desastre, en el día de los furores queda a salvo.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 Pues, ¿quién le echa en cara su conducta y le da el merecido de su obras?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Cuando es llevado al cementerio, sobre el mausoleo hace vela.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 Dulces le son los terrones del torrente, y detrás de él desfila todo el mundo.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 ¿Cómo, pues, me consoláis tan en vano? ¡Pura falacia son vuestras respuestas!