Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Da antwortete Ijob und sprach:
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 Hört, hört doch auf mein Wort, das wäre mir schon Trost von euch.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Ertragt mich, sodass ich reden kann. Habe ich geredet, dann könnt ihr spotten.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 Richt ich an Menschen meine Klage, hab ich nicht Grund zur Ungeduld?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Wendet euch mir zu und erstarrt und legt die Hand auf den Mund!
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Denk ich daran, bin ich erschreckt und Schauder packt meinen Leib.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 Warum bleiben Frevler am Leben, werden alt und stark an Kraft?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 Ihre Nachkommen stehen fest vor ihnen, ihre Sprösslinge vor ihren Augen.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 Ihre Häuser sind in Frieden, ohne Schreck, die Rute Gottes trifft sie nicht.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 Ihr Stier bespringt und fehlt nicht, die Kühe kalben und verwerfen nicht.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 Wie Schafe treiben sie ihre Kinder aus, ihre Kleinen tanzen und springen.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 Sie singen zu Pauke und Harfe, erfreuen sich am Klang der Flöte,
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 verbrauchen ihre Tage im Glück und fahren voll Ruhe ins Totenreich.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Und doch sagten sie zu Gott: Weiche von uns! Deine Wege wollen wir nicht kennen.
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 Was ist der Allmächtige, dass wir ihm dienen, was nützt es uns, wenn wir ihn angehen?
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 Doch in ihrer Hand liegt nicht das Glück; der Frevler Denkart ist mir fern.
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 Wie oft erlischt der Frevler Lampe, kommt Unheil über sie, teilt er Verderben zu in seinem Zorn?
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 Wie oft werden sie wie Stroh vor dem Wind, wie Spreu, die der Sturm entführt?
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 Nicht dessen Kindern spare Gott sein Unheil auf, ihm selbst vergelte er, sodass er es spürt.
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 Mit eigenen Augen soll er sein Unglück schauen, vom Grimm des Allmächtigen soll er trinken.
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 Denn was kümmert ihn sein Haus, wenn er dahin ist, wenn abgeschnitten seiner Monde Z
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Darf man Gott Erkenntnis lehren, ihn, der die Erhabenen richtet?
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 Der eine stirbt in vollem Glück, ist ganz in Frieden, sorgenfrei.
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 Seine Schenkel sind voll von Fett, getränkt mit Mark sind seine Knochen.
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 Der andere stirbt mit bitterer Seele und hat kein Glück genossen.
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 Zusammen liegen sie im Staub und Gewürm deckt beide zu.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 Ja, euer Denken kenn ich wohl, die Ränke, die ihr sinnt gegen mich.
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 Ihr sagt: Wo ist das Haus des Edlen und wo das Zelt, in dem Frevler wohnen?
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 Habt ihr nie die fahrenden Leute befragt und ihre Zeichen genau beachtet?
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 Dass am Unglückstag der Böse verschont wird, weggebracht am Tag des Zorns.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 Wer hält ihm seinen Lebenswandel vor, was er getan hat, wer vergilt es ihm?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Er aber wird zur Gruft geleitet, bei seinem Grab hält man die Wacht.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 Ein Labsal sind für ihn die Schollen des Schachts, hinter ihm her zieht alle Welt, vor ihm die Menge ohne Zahl.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 Wie wollt ihr mich mit Nichtigem trösten? Eure Antworten bleiben Betrug.