Giobbe 13

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ecco, l’occhio mio ha vedute tutte queste cose, L’orecchio mio le ha udite, e le ha intese.	1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.
2 Quanto sapete voi, so anch’io; Io non son da men di voi.	2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.
3 E pure io parlerò all’Onnipotente; Io avrò a grado di venire a ragione con lui.	3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!
4 Ma certo, quant’è a voi, voi siete rappezzatori di menzogna; Voi siete medici da nulla tutti quanti.	4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.
5 Oh! vi taceste pur del tutto, Ciò vi sarebbe reputato in saviezza!	5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!
6 Deh! ascoltate la difesa della mia ragione, Ed attendete agli argomenti delle mie labbra.	6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!
7 Convienvisi in favor di Dio parlar perversamente, E per rispetto suo parlar frodolentemente?	7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?
8 Convienvisi aver riguardo alla qualità sua? Convienvisi litigar per Iddio?	8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?
9 Sarebbe egli ben per voi ch’egli vi esaminasse? Gabberestelo voi come si gabba un uomo?	9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?
10 Egli del certo vi arguirà, Se di nascosto avete riguardo alla qualità delle persone.	10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.
11 La sua altezza non vi sgomenterà ella? Lo spavento di lui non vi caderà egli addosso?	11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!
12 I vostri detti memorandi son simili a cenere; Ed i vostri sublimi ragionamenti a mucchi di fango	12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.
13 Tacetevi, e lasciatemi stare, ed io parlerò; E passimi addosso che che sia.	13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.
14 Perchè mi strappo io la carne co’ denti, E perchè tengo l’anima mia nella palma della mia mano?	14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?
15 Ecco, uccidami egli pure; sì spererò in lui; Ma tuttavia difenderò le mie vie nel suo cospetto.	15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.
16 Ed egli stesso mi sarà in salvazione; Perciocchè l’ipocrita non gli verrà davanti.	16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.
17 Ascoltate attentamente il mio ragionamento; Ed entrivi negli orecchi la mia dichiarazione.	17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:
18 Ecco ora, quando io avrò esposta per ordine la mia ragione, Io so che sarò trovato giusto.	18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Chi è colui che voglia litigar meco? Conciossiachè di presente mi tacerò, e spirerò.	19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?
20 Sol non farmi due cose, Ed allora io non mi nasconderò dal tuo cospetto.	20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:
21 Allontana la tua mano d’addosso a me, E non mi spaventi il tuo terrore.	21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!
22 E poi chiama, ed io risponderò; Ovvero, io parlerò, e tu rispondimi	22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.
23 Quante iniquità e peccati ho io? Mostrami il mio misfatto, e il mio peccato.	23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!
24 Perchè nascondi la tua faccia, E mi reputi tuo nemico?	24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?
25 Stritolerai tu una fronda sospinta? O perseguiterai tu della stoppia secca?	25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!
26 Che tu mi sentenzii a pene amare, E mi faccia eredar l’iniquità della mia fanciullezza!	26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;
27 E metta i miei piedi ne’ ceppi, E spii tutti i miei sentieri, E stampi le tue pedate in su le radici de’ miei piedi!	27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,
28 Onde costui si disfa come del legno intarlato, Come un vestimento roso dalle tignuole	28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!