ΙΩΒ - Giobbe - Job 41

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ουχ εορακας αυτον ουδε επι τοις λεγομενοις τεθαυμακας	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 ου δεδοικας οτι ητοιμασται μοι τις γαρ εστιν ο εμοι αντιστας	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 η τις αντιστησεται μοι και υπομενει ει πασα η υπ' ουρανον εμη εστιν	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 ου σιωπησομαι δι' αυτον και λογον δυναμεως ελεησει τον ισον αυτου	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 τις αποκαλυψει προσωπον ενδυσεως αυτου εις δε πτυξιν θωρακος αυτου τις αν εισελθοι	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 πυλας προσωπου αυτου τις ανοιξει κυκλω οδοντων αυτου φοβος	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 τα εγκατα αυτου ασπιδες χαλκειαι συνδεσμος δε αυτου ωσπερ σμιριτης λιθος	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 εις του ενος κολλωνται πνευμα δε ου μη διελθη αυτον	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 ανηρ τω αδελφω αυτου προσκολληθησεται συνεχονται και ου μη αποσπασθωσιν	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 εν πταρμω αυτου επιφαυσκεται φεγγος οι δε οφθαλμοι αυτου ειδος εωσφορου	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 εκ στοματος αυτου εκπορευονται λαμπαδες καιομεναι και διαρριπτουνται εσχαραι πυρος	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 εκ μυκτηρων αυτου εκπορευεται καπνος καμινου καιομενης πυρι ανθρακων	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 η ψυχη αυτου ανθρακες φλοξ δε εκ στοματος αυτου εκπορευεται	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 εν δε τραχηλω αυτου αυλιζεται δυναμις εμπροσθεν αυτου τρεχει απωλεια	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 σαρκες δε σωματος αυτου κεκολληνται καταχεει επ' αυτον ου σαλευθησεται	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 η καρδια αυτου πεπηγεν ως λιθος εστηκεν δε ωσπερ ακμων ανηλατος	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 στραφεντος δε αυτου φοβος θηριοις τετραποσιν επι γης αλλομενοις	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 εαν συναντησωσιν αυτω λογχαι ουδεν μη ποιησωσιν δορυ επηρμενον και θωρακα	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 ηγηται μεν γαρ σιδηρον αχυρα χαλκον δε ωσπερ ξυλον σαθρον	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 ου μη τρωση αυτον τοξον χαλκειον ηγηται μεν πετροβολον χορτον	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 ως καλαμη ελογισθησαν σφυραι καταγελα δε σεισμου πυρφορου	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 η στρωμνη αυτου οβελισκοι οξεις πας δε χρυσος θαλασσης υπ' αυτον ωσπερ πηλος αμυθητος	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 αναζει την αβυσσον ωσπερ χαλκειον ηγηται δε την θαλασσαν ωσπερ εξαλειπτρον	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 τον δε ταρταρον της αβυσσου ωσπερ αιχμαλωτον ελογισατο αβυσσον εις περιπατον	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 ουκ εστιν ουδεν επι της γης ομοιον αυτω πεποιημενον εγκαταπαιζεσθαι υπο των αγγελων μου	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
26 παν υψηλον ορα αυτος δε βασιλευς παντων των εν τοις υδασιν	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«