A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 [Für den Chormeister. Ein Weisheitslied der Korachiter.]
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Gott, wir hörten es mit eigenen Ohren, unsere Väter erzählten uns von dem Werk, das du in ihren Tagen vollbracht hast, in den Tagen der Vorzeit.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Mit eigener Hand hast du Völker vertrieben, sie aber eingepflanzt. Du hast Nationen zerschlagen, sie aber ausgesät.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Denn sie gewannen das Land nicht mit ihrem Schwert, noch verschaffte ihr Arm ihnen den Sieg; nein, deine Rechte war es, dein Arm und dein leuchtendes Angesicht; denn du hattest an ihnen Gefallen.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Du, mein König und mein Gott, du bist es, der Jakob den Sieg verleiht.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 Mit dir stoßen wir unsere Bedränger nieder, in deinem Namen zertreten wir unsere Gegner.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, noch kann mein Schwert mir helfen;
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 nein, du hast uns vor unsern Bedrängern gerettet; alle, die uns hassen, bedeckst du mit Schande.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 Wir rühmen uns Gottes den ganzen Tag und preisen deinen Namen auf ewig. [Sela]
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Doch nun hast du uns verstoßen und mit Schmach bedeckt, du ziehst nicht mit unserm Heer in den Kampf.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Du lässt uns vor unsern Bedrängern fliehen und Menschen, die uns hassen, plündern uns aus.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Du gibst uns preis wie Schlachtvieh, unter die Völker zerstreust du uns.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Du verkaufst dein Volk um ein Spottgeld und hast an dem Erlös keinen Gewinn.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Du machst uns zum Schimpf für die Nachbarn, zu Spott und Hohn bei allen, die rings um uns wohnen.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 Du machst uns zum Spottlied der Völker, die Heiden zeigen uns nichts als Verachtung.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Meine Schmach steht mir allzeit vor Augen und Scham bedeckt mein Gesicht
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 wegen der Worte des lästernden Spötters, wegen der rachgierigen Blicke des Feindes.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Das alles ist über uns gekommen und doch haben wir dich nicht vergessen, uns von deinem Bund nicht treulos abgewandt.
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 Unser Herz ist nicht von dir gewichen, noch hat unser Schritt deinen Pfad verlassen.
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 Doch du hast uns verstoßen an den Ort der Schakale und uns bedeckt mit Finsternis.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Hätten wir den Namen unseres Gottes vergessen und zu einem fremden Gott die Hände erhoben,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 würde Gott das nicht ergründen? Denn er kennt die heimlichen Gedanken des Herzens.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Nein, um deinetwillen werden wir getötet Tag für Tag, behandelt wie Schafe, die man zum Schlachten bestimmt hat.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Wach auf! Warum schläfst du, Herr? Erwache, verstoß nicht für immer!
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 Warum verbirgst du dein Gesicht, vergisst unsere Not und Bedrängnis?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Unsere Seele ist in den Staub hinabgebeugt, unser Leib liegt am Boden.
	27 Steh auf und hilf uns! In deiner Huld erlöse uns!