A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 'Al maestro del coro. Dei figli di Core. Maskil.'
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Dio, con i nostri orecchi abbiamo udito, i nostri padri ci hanno raccontato l'opera che hai compiuto ai loro giorni, nei tempi antichi.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Tu per piantarli, con la tua mano hai sradicato le genti, per far loro posto, hai distrutto i popoli.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Poiché non con la spada conquistarono la terra, né fu il loro braccio a salvarli; ma il tuo braccio e la tua destra e la luce del tuo volto, perché tu li amavi.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Sei tu il mio re, Dio mio, che decidi vittorie per Giacobbe.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 Per te abbiamo respinto i nostri avversari nel tuo nome abbiamo annientato i nostri aggressori.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Infatti nel mio arco non ho confidato e non la mia spada mi ha salvato,
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 ma tu ci hai salvati dai nostri avversari, hai confuso i nostri nemici.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 In Dio ci gloriamo ogni giorno, celebrando senza fine il tuo nome.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Ma ora ci hai respinti e coperti di vergogna, e più non esci con le nostre schiere.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Ci hai fatti fuggire di fronte agli avversari e i nostri nemici ci hanno spogliati.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Ci hai consegnati come pecore da macello, ci hai dispersi in mezzo alle nazioni.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Hai venduto il tuo popolo per niente, sul loro prezzo non hai guadagnato.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Ci hai resi ludibrio dei nostri vicini, scherno e obbrobrio a chi ci sta intorno.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 Ci hai resi la favola dei popoli, su di noi le nazioni scuotono il capo.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 L'infamia mi sta sempre davanti e la vergogna copre il mio volto
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 per la voce di chi insulta e bestemmia, davanti al nemico che brama vendetta.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Tutto questo ci è accaduto e non ti avevamo dimenticato, non avevamo tradito la tua alleanza.
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 Non si era volto indietro il nostro cuore, i nostri passi non avevano lasciato il tuo sentiero;
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 ma tu ci hai abbattuti in un luogo di sciacalli e ci hai avvolti di ombre tenebrose.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Se avessimo dimenticato il nome del nostro Dio e teso le mani verso un dio straniero,
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 forse che Dio non lo avrebbe scoperto, lui che conosce i segreti del cuore?
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Per te ogni giorno siamo messi a morte, stimati come pecore da macello.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Svègliati, perché dormi, Signore? Dèstati, non ci respingere per sempre.
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 Perché nascondi il tuo volto, dimentichi la nostra miseria e oppressione?
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Poiché siamo prostrati nella polvere, il nostro corpo è steso a terra. Sorgi, vieni in nostro aiuto;
	27 salvaci per la tua misericordia.