A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Maschil, dato al capo de’ Musici, de’ figliuoli di Core. O DIO, noi abbiamo udite colle nostre orecchie, I nostri padri ci hanno raccontate Le opere che tu operasti a’ dì loro, A’ dì antichi.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 Tu, colla tua mano, scacciasti le genti, e piantasti i nostri padri; Tu disertasti le nazioni, e propagginasti i nostri padri.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Perciocchè essi non conquistarono il paese colla loro spada, E il braccio loro non li salvò; Anzi la tua destra, e il tuo braccio, e la luce del tuo volto; Perciocchè tu li gradivi.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 Tu, o Dio, sei lo stesso mio Re; Ordina le salvazioni di Giacobbe.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Per te noi cozzeremo i nostri nemici; Nel tuo Nome noi calpesteremo coloro che si levano contro a noi.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 Perciocchè io non mi confido nel mio arco, E la mia spada non mi salverà.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 Anzi tu ci salverai da’ nostri nemici, E renderai confusi quelli che ci odiano.
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 Noi ci glorieremo tuttodì in Dio, E celebreremo il tuo Nome in perpetuo. Sela
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 E pure tu ci hai scacciati, e ci hai svergognati; E non esci più co’ nostri eserciti.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 Tu ci hai fatto voltar le spalle dinanzi al nemico; E quelli che ci odiano ci hanno predati.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Tu ci hai ridotti ad esser come pecore da mangiare; E ci hai dispersi fra le genti.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Tu hai venduto il tuo popolo senza danari, E non hai fatto alcuno avanzo de’ lor prezzi.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Tu ci hai posti in vituperio appresso i nostri vicini, In beffa, e in ischerno a quelli che stanno d’intorno a noi.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Tu ci hai messi ad essere proverbiati fra le genti, Ed hai fatto che ci è scosso il capo contro fra i popoli.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 Il mio vituperio è tuttodì davanti a me, E la vergogna della mia faccia mi ha coperto,
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 Per la voce del vituperatore e dell’oltraggiatore; Per cagione del nemico e del vendicatore
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 Tutto questo ci è avvenuto, e non però ti abbiamo dimenticato, E non ci siam portati dislealmente contro al tuo patto.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 Il cuor nostro non si è rivolto indietro, E i nostri passi non si sono sviati da’ tuoi sentieri;
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 Quantunque tu ci abbi tritati, e messi in luogo di sciacalli; E ci abbi coperti d’ombra di morte.
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 Se noi avessimo dimenticato il Nome dell’Iddio nostro, Ed avessimo stese le mani ad alcun dio strano,
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 Iddio non ne farebbe egli inchiesta? Conciossiachè egli conosca i segreti del cuore.
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 Anzi, per cagion tua siamo uccisi tuttodì, Siam reputati come pecore da macello.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Risvegliati; perchè dormi, Signore? Destati, non iscacciarci in perpetuo.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Perchè nascondi la tua faccia? Perchè dimentichi la nostra afflizione e la nostra oppressione?
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 Conciossiachè la nostra anima sia abbassata fin nella polvere, E il nostro ventre sia attaccato alla terra.
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Levati in nostro aiuto, E riscuotici, per amor della tua benignità