A zsoltárok könyve 44

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 Unto the end, for the sons of Core, to give understanding.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.	2 We have heard, O God, with our ears : our fathers have declared to us, The work, thou hast wrought in their days, and in the days of old.
3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.	3 Thy hand destroyed the Gentiles, and thou plantedst them : thou didst afflict the people and cast them out.
4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.	4 For they got not the possession of the land by their own sword : neither did their own arm save them. But thy right hand and thy arm, and the light of thy countenance : because thou wast pleased with them.
5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.	5 Thou art thyself my king and my God, who commandest the saving of Jacob.
6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.	6 Through thee we will push down our enemies with the horn : and through thy name we will despise them that rise up against us.
7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.	7 For I will not trust in my bow : neither shall my sword save me.
8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.	8 But thou hast saved us from them that afflict us : and hast put them to shame that hate us.
9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.	9 In God shall we glory all the day long : and in thy name we will give praise for ever.
10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.	10 But now thou hast cast us off, and put us to shame : and thou, O God, wilt not go out with our armies.
11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.	11 Thou hast made us turn our back to our enemies : and they that hated us plundered for themselves.
12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.	12 Thou hast given us up like sheep to be eaten : thou hast scattered us among the nations.
13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.	13 Thou hast sold thy people for no price : and there was no reckoning in the exchange of them.
14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.	14 Thou hast made us a reproach to our neighbours, a scoff and derision to them that are round about us.
15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.	15 Thou hast made us a byword among the Gentiles : a shaking of the head among the people.
16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,	16 All the day long my shame is before me : and the confusion of my face hath covered me,
17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.	17 At the voice of him that reproacheth and detracteth me : at the face of the enemy and persecutor.
18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.	18 All these things have come upon us, yet we have not forgotten thee : and we have not done wickedly in they covenant.
19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,	19 And our heart hath not turned back : neither hast thou turned aside our steps from thy way.
20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.	20 For thou hast humbled us in the place of affliction : and the shadow of death hath covered us.
21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,	21 If we have forgotten the name of our God, and if we have spread forth our hands to a strange god :
22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.	22 Shall not God search out these things : for he knoweth the secrets of the heart. Because for thy sake we are killed all the day long : we are counted as sheep for the slaughter.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.	23 Arise, why sleepest thou, O Lord? arise, and cast us not off to the end.
24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!	24 Why turnest thou face away? and forgettest our want and our trouble?
25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?	25 For our soul is humbled down to the dust : our belly cleaveth to the earth.
26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!	26 Arise, O Lord, help us and redeem us for thy name's sake.