Jób könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:	1 Elifaz de Temã tomou a palavra nestes termos:
2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?	2 Porventura, responde o sábio como se falasse ao vento e enche de ar o seu ventre?
3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.	3 Defende-se ele com fúteis argumentos, e com palavras que não servem para nada?
4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.	4 Acabarás destruindo a piedade, reduzes a nada o respeito devido a Deus;
5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,	5 pois é a iniqüidade que inspira teus discursos e adotas a linguagem dos impostores.
6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!	6 É a tua boca que te condena, e não eu; são teus lábios que dão testemunho contra ti mesmo.
7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?	7 És, porventura, o primeiro homem que nasceu, e foste tu gerado antes das colinas?
8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?	8 Assististe, porventura, ao conselho de Deus, monopolizaste a sabedoria?
9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?	9 Que sabes tu que nós ignoremos, que aprendeste que não nos seja familiar?
10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!	10 Há entre nós também velhos de cabelos brancos, muito mais avançados em dias do que teu pai.
11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.	11 Fazes pouco caso das consolações divinas, e das doces palavras que te são dirigidas?
12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?	12 Por que te deixas levar pelo impulso de teu coração, e o que significam esses maus olhares?
13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?	13 É contra Deus que ousas encolerizar-te, e que tua boca profere tais discursos!
14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?	14 Que é o homem para que seja puro e o filho da mulher, para que seja justo?
15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.	15 Nem mesmo de seus santos Deus se fia, e os céus não são puros a seus olhos;
16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.	16 quanto mais do ser abominável e corrompido, o homem, que bebe a iniqüidade como a água?
17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,	17 Ouve-me; vou instruir-te: eu te contarei o que vi,
18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,	18 aquilo que os sábios ensinam, aquilo que seus pais não lhes ocultaram,
19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –	19 {aos quais, somente, foi dada esta terra, e no meio dos quais não tinha penetrado estrangeiro algum}.
20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.	20 Em todos os dias de sua vida o mau está angustiado, os anos do opressor são em número restrito,
21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.	21 ruídos terrificantes ressoam-lhe aos ouvidos, no seio da paz, lhe sobrevém o destruidor.
22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.	22 Ele não espera escapar das trevas, está destinado ao gume da espada.
23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.	23 Anda às tontas à procura de seu pão, sabe que o dia das trevas está a seu lado.
24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,	24 A tribulação e a angústia vêm sobre ele como um rei que vai para o combate,
25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;	25 porque levantou a mão contra Deus, e desafiou o Todo-poderoso,
26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.	26 correndo contra ele com a cabeça levantada, por detrás da grossura de seus escudos;
27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;	27 porque cobriu de gordura o seu rosto, e deixou a gordura ajuntar-se sobre seus rins,
28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.	28 habitando em cidades desoladas, em casas que foram abandonadas, destinadas a se tornarem montões de pedras;
29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.	29 não se enriquecerá, nem os seus bens resistirão, não mais estenderá sua sombra sobre a terra,
30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.	30 não escapará às trevas; o fogo queimará seus ramos, e sua flor será levada pelo vento.
31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;	31 {Que não se fie na mentira: ficará prisioneiro dela; a mentira será a sua recompensa}.
32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.	32 Suas ramagens secarão antes da hora, seus sarmentos não ficarão verdes;
33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;	33 como a vinha, sacudirá seus frutos verdes, como a oliveira, deixará cair a flor.
34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,	34 Pois a raça dos ímpios é estéril, e o fogo devora as tendas do suborno.
35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«	35 Quem concebe o mal, gera a infelicidade: é o engano que amadurece em seu seio.