Jób könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:	1 ED Elifaz Temanita rispose e disse:
2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?	2 Deve un uomo savio pronunziare opinioni vane, Ed empiersi il ventre di vento orientale?
3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.	3 Ed argomentar con parole inutili, E con ragionamenti onde non può trarre alcun vantaggio?
4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.	4 Sì certo, tu annulli il timor di Dio, Ed impedisci l’orazione che deve farsi davanti a lui.
5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,	5 Perciocchè la tua bocca dimostra la tua iniquità, Poichè tu hai scelto il parlar de’ frodolenti.
6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!	6 La tua bocca ti condanna, e non io; E le tue labbra testificano contro a te.
7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?	7 Sei tu il primiero uomo che sia nato nel mondo? O sei tu stato formato avanti i colli?
8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?	8 Hai tu udito il segreto di Dio, E ne hai tu sottratta a te la sapienza?
9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?	9 Che sai tu, che noi non sappiamo? Che intendi tu, che non sia appo noi?
10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!	10 Fra noi vi è eziandio alcun canuto, alcun molto vecchio, Più attempato che tuo padre.
11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.	11 Son le consolazioni di Dio troppo poca cosa per te? Hai tu alcuna cosa riposta appo te?
12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?	12 Perchè ti trasporta il cuor tuo? E perchè ammiccano gli occhi tuoi,
13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?	13 Che tu rivolga il tuo soffio, E proferisca della tua bocca parole contro a Dio?
14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?	14 Che cosa è l’uomo, ch’egli sia puro? E che cosa è chi è nato di donna, ch’egli sia giusto?
15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.	15 Ecco, egli non si fida ne’ suoi santi, Ed i cieli non son puri nel suo cospetto;
16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.	16 Quanto più abbominevole e puzzolente È l’uomo, che beve l’iniquità come acqua?
17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,	17 Io ti dichiarerò, ascoltami pure, E ti racconterò ciò che io ho veduto;
18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,	18 Il che i savi hanno narrato, E non l’hanno celato, avendolo ricevuto da’ padri loro;
19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –	19 A’ quali soli la terra fu data, E per mezzo i cui paesi non passò mai straniero.
20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.	20 L’empio è tormentato tutti i giorni della sua vita; Ed al violento è riposto un piccol numero d’anni.
21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.	21 Egli ha negli orecchi un romor di spaventi; In tempo di pace il guastatore gli sopraggiunge.
22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.	22 Egli non si fida punto di potere uscir delle tenebre; Egli sta sempre in guato, aspettando la spada.
23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.	23 Egli va tapinando per cercar dove sia del pane; Egli sa che ha in mano tutto presto il giorno delle tenebre.
24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,	24 Angoscia e tribolazione lo spaventano; Lo sopraffanno come un re apparecchiato alla battaglia.
25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;	25 Perciocchè egli ha distesa la sua mano contro a Dio, E si è rinforzato contro all’Onnipotente;
26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.	26 E gli è corso col collo fermo, Co’ suoi spessi e rilevati scudi;
27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;	27 Perciocchè egli ha coperto il suo viso di grasso, Ed ha fatte delle pieghe sopra i suoi fianchi;
28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.	28 Ed è abitato in città desolate, in case disabitate, Ch’erano preste ad esser ridotte in monti di ruine.
29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.	29 Egli non arricchirà, e le sue facoltà non saranno stabili, E il suo colmo non si spanderà nella terra.
30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.	30 Egli non si dipartirà giammai dalle tenebre, La fiamma seccherà i suoi rampolli, Ed egli sarà portato via dal soffio della bocca di Dio.
31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;	31 Non confidisi già nella vanità, dalla quale è sedotto; Perciocchè egli muterà stato, e sarà ridotto al niente.
32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.	32 Questo mutamento si compierà fuor del suo tempo, E i suoi rami non verdeggeranno.
33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;	33 Il suo agresto sarà rapito come quel d’una vigna, E le sue gemme saranno sbattute come quelle di un ulivo.
34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,	34 Perciocchè la raunanza de’ profani sarà deserta, E il fuoco divorerà i tabernacoli di quelli che prendon presenti;
35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«	35 I quali concepiscono perversità, e partoriscono iniquità, E il cui ventre macchina fraude